Mit csináljak? 8 éves kislányom nagymama halála óta csak a sajtos vajkrémes szendvicset hajlandó megenni.

Paleós családban ilyen nem lenne... már miért ne lenne? Juj...

Itt nem a család étkezésén, hanem a lányom lelki állapotán van a hangsúly, ez csak egy tünete. Attól, hogy nem adok a gyerekemnek kenyeret meg tejet, még nem fog másképp reagálni, mint ahogy egyébként tenné.

Jártunk szakembernél - 3 hét sajtoskifli után már a párom is rábólintott -, átirányított minket a Vadaskertbe, mondván, ez egyedi eset, ő nem ért hozzá, ilyet aztán nem látott még soha, hogy a gyász ennyire konkrét módon "manifesztálódik". Öt napot volt bent a kislányom a Barlang nevű akut osztályon, csoportterápia volt, közös étkezések (!), festés-játék-stb., nekem nem is pszichiátriának tűnt, inkább, mint egy tábor. Doktor úr kérésére csak kétszer látogattuk meg, javasolta, hogy jót tesz neki, ha kicsit kiszakad a családi közegből, kevesebb dolog emlékezteti a nagyira, és talán mérséklődnek a tünetek.

Én mindenesetre nem tudom, hogy csinálták, vagy mi hatott rá ilyen rövid idő alatt, de teljesen visszaálltunk a normális kerékvágásba, mintha nem is lett volna soha sajtoskifli-evészet, nem is beszél róla. Nagyon örülök, bár kicsit gyanús, hogy 5 nap távollét ilyen hirtelen megoldaná a dolgot. Meg olyan érzésem van, mintha nem lennék elég jó anya ahhoz, hogy segítsek a lányom baján... no mindegy, ne legyünk mohók ugyebár, próbálom inkább elhessegetni az effajta gondolatokat, és örülni, hogy jelenleg oké a helyzet:)

Köszi, hogy érdeklődtél, minden jót :)