Mitől lett anorexiás?

Az a baj,hogy a köznyelv nagyon tévesen az anorexiát csak azok betegségének állítja be,akik azért nem esznek,mert félnek az elhízástól. Pedig maga az anorexia azt az állapotot jelöli,amikor kórosan lefogysz. Tapasztalatból mondom,mert én az emetofóbia miatt fogytam le.

Egyébként való igaz,hogy kell valami törés mentálisan ahhoz,hogy valaki eljusson odáig,hogy megtagadja az ételt magától,de van,aki időben rájön (én hála a jó Istennek járok pszichológushoz,és folyamatosan javulok), és tesz ellene.

Ez egy hosszabb folyamat. Nálam ez egyszerűen a fóbiám miatt úgy alakult ki,hogy aggódni kezdtem a rosszullétek miatt,és emiatt egyre kevesebbet ettem,míg el nem jutottam odáig,hogy szinte tényleg napi egyszer ettem... ami így hülyeségnek hangzik - nem is vagyok rá büszke - ,de valamiért így éreztem. Az,aki az elhízástól fél, gondolom egy diéta után jön rá,mekkora buli nem enni. De az már egy másik,sokkal súlyosabb lelki folyamat,mint az emetofóbia,ezt nem lehet így megmagyarázni szerintem. Mindenesetre,bár én személy szerint haragszom magam emiatt,és minden erőmmel azon vagyok,hogy helyreálljon bennem minden, sajnálom azokat a lányokat,akik kövérnek látják az egyébként elaszott, szétcsúszott testüket. Borzasztó érzés lehet.

A legáltalánosabb forgatókönyv szerint XY normális fogyókúrába kezd, és fokozatosan alakul ki nála az anorexia, de persze minden eset más. Olvastam olyanról is, hogy a lány előbb döntötte el, hogy nem eszik, és csak utána kezdte magát kövérnek látni.

Elhízott emberek nem lehetnek anorexiások, de elhízott emberekBŐL lehetnek.

[link]

Olvasd el, sajnos minden igaz belőle(tapasztalat).

Hátha tudok segíteni!:)

Önbizalomhiány okozza. Nálam is van némi anorexiás beütés, de én csak a combom meg a fenekem mérete miatt szoktam aggódni, meg a narancsbőr miatt. Pedig összességében vékony alkat vagyok, mégis ha már kicsit nőiesedek(ami lenne a normális), akkor rögtön jön a narancsbőr.:S Olyan rossz lenne, hogy akkor enni, amikor akarok, mert csak raktároz a szervezetem. Hogy ne kelljen minden nap edzeni a normális tartású bőrhöz, inkább kevesebbet eszek. 44 kg alá viszont soha sem mennék, mert akkor már kezdenék bordásodni, így még épp egálban vannak a testarányaim. A felső testem még éppen határeset vékonyságra, az alsó testem meg éppen elég vékony. (Mert hogy felül mindig csonti vagyok, főként alulra hízok, mint egy átlag nő.) Ilyesmi. Nyáron szokott ez előjönni, mert másképp nem merek rövidnadrágban mászkálni, meg strandra menni. Attól félek a legjobban, hogy megyek az utcán, és rezeg a combom belső fele.:S Mindig azt nézem, hogy nézik-e a lábam. Meg én is nézem, hogy nagyon rezgős-e.

Ja, és volt, aki beszólt, hogy combos vagyok (fiú és lány is), ezek nagyon megmaradnak nekem, mert én is ezt gondolom magamról az még hagyján, de hogy más is, azóta úgy érzem, hogy el kell kerüljem a beszólásokat.:S Na meg mindig dicsérik az alakom ruhában, meg mondják, hogy milyen sovány vagyok, gyerekkoromban is, és ezt élveztem, mert örültem, hogy sovány alkat vagyok. Ahogy elkezdtem serdülni, más lett. Idegesít, hogy egyébként széjjel dicsérnek, de amikor meglátnak bikiniben vagy rövidnaciban, akkor meg hüledeznek, kritizálnak, hogy azért van rajtam... Szóval nyáron még meg is akarok felelni annak a képnek, ahogy ők elképzelik a testem kevesebb ruhában. Ezeknek semmi se jó, nem is értem miért ezt a mércét tettem a saját elvárásommá.:S Tudom, hogy 60 kilósan is bátran fel kéne vállaljam a kocsonyáim, de én nekem ez nem megy. Sok más dologban sincs kellő önbizalmam.:S 161 cm vagyok.

20/L