Miért nem tudok zöldséget és gyümölcsöt enni?
17 éves lány vagyok. Pici koromban (mikor még csecsemő voltam) anyukám és a nagyszüleim elmondása szerint normálisan ettem. De ahogy kezdtem felnőni, már nagyon durván válogatós lettem. Borsó levest, gyümölcs levest, rizst.. sorolhatnám évekig, egyszerűen nem tudom megenni. Nem ízlik. Tudom hogy ez nem jó, nem akarok beteg lenni. Nem tudom eldönteni hogy ez valami mentális betegség vagy mi, de kezd nagyon zavarni. A suliban sem tudok normálisan enni. Egyfolytában ugyanazokat viszem, mert nem merek enni. Nem éheztetem magam. Rohadtul zavar. Már nem tudom elhinni hogy ez csak azért van mert válogatós vagyok. Próbálkozom tényleg, de nem ízlik semmi.
Nem kérek bunkó hozzászólásokat, mert tudom hogy mekkora nem normális vagyok. Köszönöm.
Sok gyerek válogatós lesz kb. ovis korában. Ennek sokféle oka lehet, lehet néhány rossz élmény (nem éhes, de erőltetik az evést), rosszul elkészített étel (a menza sok helyen kritikán aluli), túl sok nasi, ami miatt nem éhes akkor, amikor pl. az ebéd ideje van. Aztán egy részük magától elkezd egyre többféle ételt megenni, a többi felnőtt korában is válogatós marad. Tudatosan meg lehet ezt változtatni, ha tényleg akarod. Én csak a fehérrépát és a zellert utáltam, de pár éve eldöntöttem, hogy akkor is megeszem (pl. levesben a többi zöldséggel együtt). Most már nincs gondom velük, bár most sem a kedvenceim.
Kicsiben kezdd: egy karika uborka a szendvicsbe, egy szelet paprika, paradicsom a sós ételekhez stb., aztán fokozatosan növeld a mennyiséget. Szépen lassan megszokod, egy idő után talán meg is szereted az ízüket.
Ugyanez, 47 éves vagyok.. állítólag nem kényszerítettek semmire kicsiként, én kétlem.
Asperger jele is lehet, azt mondták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!