Hogyan fogadjam el hogy elhíztam?

Kb 1 éve elkezdtem kevesebbet enni azért hogy lefogyjak, és ez elég jól sikerült is (~50 kg-ról lementem 44 kg-ra). Azt hittem hogy ha lefogyok boldogabb leszek, de nem láttam semmi változást magamon, szóval mégjobban le akartam fogyni. Még a következő fél évben fogytam 1 kg-t, de onnan már nem igazán csökkent a súlyom. Aztán februárban meguntam hogy nem tudok jobban fogyni, ezért elkezdtem kb 700 kalóriát enni egy nap. Ezt egy hónapig csináltam amíg rá nem jöttem hogy ennek kb semmi értelme és nem akarom így leélni az életem + alig fogytam szóval nem igazán vált be. Persze fizikailag is voltak tüneteim arról hogy éheztem, pl hullott a hajam és megállt a menstruációm (azóta se menstruálok). Szóval megpróbáltam "normálisan" enni (napi 3-szor ettem de még így is kb 1200 kalóriát mert nem akartam elhízni), de néhány hét után elkezdtem kontrollálhatatlanul zabálni. Először próbáltam kompenzálni azzal hogy edzettem napi 3-4 órát + sétáltam 10-15 km-t naponta, de állandóan fáradtnak érzem magam, mintha nem bírnák a lábaim megtartani a súlyom, ezért mostanában legtöbbször marad a séta és ha épp több energiám van akkor ugyanúgy edzek. Mondjuk így is 2000-2500 kalória körül szoktam enni egy nap, de így elkezdtem hízni. Most vagyok kb 45 kg és 148 cm, de egyszerűen ki nem állhatom magam és ahogyan kinézek.

Utálom hogy nem merek kimenni az utcára mert ha meglátom az árnyékomat/visszatükröződik valahol a testem akkor kb a hányinger kerülget, ha belenézek a tükörbe sírni akarok, félek enni mert tudom hogy ha egyszer elkezdem akkor addig nem fogom abbahagyni amíg nem vagyok fizikálisan rosszul. Minden gondolatom az evés, kalóriák, meg a súlyom körül forog és nem tudok normálisan tanulni se emiatt.

Mennék pszichológushoz, de csak júniusban kaptam időpontot, a pszichiáter meg nem foglalkozik ezzel mondván hogy nem fogok éhenhalni a közeljövőben és neki annyi a munkája hogy ne haljak meg (????) + nem vagyok elég vékony hogy anorexiás legyek (plusz már nem is éheztetem magam néhány hónapja) és ezért konkrétan lesz@rja mi van velem.

Szóval az lenne a kérdésem hogy mit csináljak? Egyáltalán van esély arra hogy valaha is tudok majd normálisan enni? És a zabálást hogyan tudnám megállítani?