Hogyan lehet feldolgozni, ha valaki megvakul bármely életszakaszában?

Tekintettel arra, hogy én hallássérült vagyok, és bár hallok készülékkel, de ahhoz hogy megértsek másokat, le kell olvasnom szájról, így valószínűleg megölném magam, hiszen akkor már semmi értelme, ha se nem látok, se nem hallok, azaz értek. Pedig életvidám vagyok, ragaszkodom az élethez. De imádkozom, hogy engem sose érjen ilyen baj, sőt semmilyen baj! Borzasztóan sajnálom azokat, akiket utolért a vakság, mert iszonyú sok mindenből maradnak ki. A világot látni kell, és ami van benne.

Szia. Én egy vak lány vagyok (beszélő számítógéppel írok). Most vagyok 18 éves és 15 éves koromig láttam, igaz, csak az egyik szememmel. Koraszülött voltam, ezért vakultam meg. Megműtöttek és a bal szememmel tudtak kezdeni valamicskét, a jobb menthetetlen volt.... Mesélte anyukám, hogy közölték vele, hogy előbb-utóbb meg fogok vakulni újból, csak akkor már nem lehet majd segíteni a szememen, mert el fog halni a maradék ép sejt is a szemfalamban. Engem is felkészített, mikor már meg tudtam érteni ennek a súlyát. Gördeszkáztam a barátnőmmel és egyik pillanatról a másikra sötét lett.... Próbáltam lefékezni, de már késő volt és egy villanyoszlop vetett véget a száguldásomnak.... A barátnőm hazavezetett, anyukám is megijedt. Nagyon megijedtünk, ezt még tetézte, hogy szombat volt és nem volt orvos. Azon filóztunk, hogy vajon mennyit fogok még látni hétfőig, vagy fogok-e még egyáltalán látni, amig orvoshoz kerülök. Hétfőn rohantunk a szemészetre, ahová úgy érkeztem, hogy tiszta vér volt a szemem fehérje.... Vizsgálgattak és közölték, hogy itt a vége.... Elhaltak a sejtek, kikopott a látóideg, elsorvadt. Sokszor magas volt a szemnyomásom is, mondjuk ez még a mai napig így van:( Nagyon tud fájni a szemem, főleg amikor front van.(Már hetek óta rakoncátlankodott a szemem, de nem sejtettünk semmit...) Nagyon nehezen fogtam fel, pláne, hogy állandóan sportoltam és hirtelen mindent abba kellett hagynom... Kikészültem.... Mostmár elvagyok a helyzettel, mert tudom, hogy nem lehet változtatni rajta, de feldolgozni nem fogom soha... A barátom is vak, Ő 8 éves korában vesztette el a látását, agydaganat miatt:( Majdnem meghalt, azóta is gyógyszerekkel tud csak életben maradni. Ő még kicsi volt ahhoz, hogy felfogja, mi történt, de később, amikor felfogta, nagyon kikészült:((( Őt akkor ismertem meg, amikor bekerültem a vakok iskolájába. Immár 4 éve imádjuk egymást:) Nos, megtapasztaltam a vak élet szomorú és boldog oldalát. Gyuszimtól sokat tanultam, hogy hogyan boldoguljak vakon, hogy legyek kitartó stb. Felolvasta nekem a gép az előző válaszokat és volt, aki azt írta, hogy megölné magát. Az élet megy tovább, csak más oldalát mutatja ezentúl! Nem szabad feladni!!!! Remélem hasznos választ tudtam adni:) Vivien