Történt veletek hasonló? Mikor jutottatok túl a trauman?

Az, hogy elestél az előfordulhat bárkivel amiatt ne okold magad.

Az jó, hogy nem történt nagyobb baj. Biztos kihevered csak kell idő.

Viszont olyan baromságot ne csinálj, hogy nem adsz rá sisakot mert nem szereti. Ez nem kedv kérdése.

Fejlett orszagban kotelezo a bukosisak, pont ezert. A magyarnak meg ennyi esze nincs ?

Ha nem viseli el akkor NEM mesz biciklivel, ennyi.

Orulj, hogy ennyivel megusztatok!

Talán neked is bukót kéne viselned bringázáshoz, és akkor fel se merülne benne, hogy neki ne kéne. Hihetetlen hogy ilyen dologban a gyerek irányít. Pont mint sógoromék, akik a kocsiban hagyják állni a gyereket, mert “nem viseli el hogy bekössék”.

Én (versenyszerűen) bringáztam, és tudom mitől véd a bukó. Ha betört volna a feje a gyereknek most, akkor mit éreznél? Nálunk soha fel sem merült, hogy biciklire bukó nélkül ülhet. De amióta beszélni tud, mindig megjegyzi, ha olyan bringást lát, akin nincs bukó. És kérdezi, hogy a nénin/bácsin miért nincs? Erre mit mondjon az ember?? Mert buták?

Én egyszer babakocsival együtt estem le a buszról, ráadásul nem a megszokott 3:1 sportkocsival mentem (valószínűleg ez volt a baj), hanem egy ritkán használt, de viszonylag masszív másik kocsival, amiben előre néz a baba.

Pont emiatt más volt a kocsi súlyozása, és ahogy lenn a földön megakadt az első kerék, az egész kocsi átfordult a tengelyén, a beszíjazott baba fejjel esett a térkőre, én meg rá, mert már magamat sem tudtam megtartani...

Szerencsére egyből felsírt, mentő vitt az ügyeletre, ott megállapították, hogy semmi baj nem történt, de azóta én sem buszozok szívesen babakocsival, ha benne van a pakliban, hogy esetleg fel kell szállni valami járműre, akkor kizárólag a nagy batárral indulunk neki.

Nagyon nehezen tettem magam túl én is a traumán, csak az idő segített.

Szerintem próbálj meg eleinte pici távokra menni vele (sisakban!!!), ne várj sokat, mert annál rosszabb lesz, ez olyasmi, mint a lovaglás, minél hamarabb vissza kell ülni, ha egyszer leesel, különben utána pánikolni fogsz (ezt is tapasztaltam sajnos gyerekként 😞).

Ha a gyerkőc nem fél, akkor bele fogsz szerintem újra rázódni te is hamar, ahogy kicsit ülepszik a traumatikus emlék.

A másik opció, hogy soha többet nem bicikliztek együtt ebben a formában, csak mikor már külön bicije lesz neki is, kérdés, hogy ez mennyire megoldható (én pl. utálok vezetni, nincs autóm se, biciklim se, mi csak sétálunk vagy tömegközlekedünk, mindent megoldunk így is, ettől függetlenül a fiamat meg fogom majd tanítani biciklizni).

Én egyedül autóbaleseteztem anno, de azt is nagyon nehéz volt feldolgozni. Előtte imádtam vezetni, azóta nem. Már másnap visszaültem és szerintem jól tettem, pedig gyomorgörcsöm volt rendesen hónapokig utána. Mivel megcsúsztam és nem tudtam kezelni, még egy vezetéstechnikai tréningre is elmentem. Borzasztó volt, de túl vagyunk rajta. Szóval azt biztosan nem megoldás, hogy többé nem bicajoztok. Fogsz még esni te is, ő is, ez benne van. A fontos, hogy példát mutass (vegyél fel sisakot) és csak akkor induljatok el, ha rajta is rajta van. Számomra sem kifogás az, hogy nem tűri meg. Akkor nem bicajozunk. Ugyanígy, ha kibújt a gyerekülés övéből pl. a kislányom, az első lehetőségnél megálltunk és visszabújtattam, ha tetszett neki, ha nem. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha a saját hanyagságom miatt lenne baja mondjuk egy koccanásnál.

A kislányom most tanul rollerezni (3 kerekű) és futóbicajozni amúgy. Ő sem szerette a sisakot és legyek paramami amiért én még ehhez is ráadom, de amióta lemeccseltük, hogy vagy-vagy, azóta ő kéri a sisakot, hogy megy bicózni. :D

Nos, biciklin a gyereknek alacsonyabban van a feje, mint a testmagassága kétszerese (legalábbis az én gyerekemet és biciklimet nézve). Az összes biztonsági útmutató amit olvastam, csak az ennél magasabbról történő esést számítja "magasból esésnek". Biciklivel feldőlésnél kicsit több idő is van felkészülni, mint sima szabadesésnél ugyanolyan magasságnál (kivéve, ha jégfolton csúszol el, utóbbi közelebb áll a szabadeséshez). Szóval a sima feldőlés azért annyira nem vészes. Plusz még ha nincs is rajta sisak, akkor is védi az ülés merev kerete egy kicsit (persze nem mindegy, pontosan milyen ülés).

Ettől még próbáld megkedveltetni vele a sisakot, add oda játszani, legyen rajtad is, adjatok a babákra stb., de mondjuk a szíj szorosra húzásához én nem szoktam ragaszkodni: nem tudom annyira meghúzni, hogy ne tudja áthúzni az állán, viszont a hátsó tekerővel viszonylag szűkre állítom a feje körül futó pántot, a kettő együtt így elég stabil. (Az nem igaz, hogy "fejlett országokban" kötelező lenne a sisak, sőt ahol igazán nagy a biciklis forgalom, pont hogy alig használják.)

Én többször borítottam ki a saját gyerekem, egyszer az öcsémet, és legalább egyszer velem is elesett anya. Senkinek sem lett maradandó baja, pedig gyerekkorunkban még senki se hordott sisakot.

Ami nekem bevált: azért is van férfi vázas biciklim, mert azt a combommal is tudom tartani megálláskor, hogy ne dőljön fel. A női vázassal nehezebb.

(Akinek babakocsibal sikerült fejreállni: próbáld háttal húzni le a kocsit a buszról, sokkal könnyebb.)