PCOS-es nők! Ti hogyan barátkoztatok meg önmagatokkal?

Már 10 éves korom körül észrevettem magamon, hogy valami nem oké. Tudtam, hogy egy körülbelül 10 éves lánynál nem normális ha látható szőrök vannak a hasán és izzad mint egy ló. Nagy elkeseredésemben néhány évvel később elkezdtem szépen leborotválni a hasamat ami mostanra gondolhatjátok hogy néz ki... aztán a combomat is. Most már ott tartok, hogy borotválnom kell a lábfejemtől kezdve a combom tövén át , a hasamat a melleimig. Ráadásul kövér is vagyok és fehér is, csak a karjaim barnák (amik szintén szőrösek de azt már nem merem szőrteleníteni, nem is olyan durván szőrösek de azért kicsit látszik) nem hordok soha rövid ruhadarabokat emiatt. Apukám alapból szőrös típus és rá hasonlítok, talán ezt is örököltem tőle. Ráadásul alapból mindenhol sötét szőröm van, a hajam is sötétbarna.

Egyedül anyukám tud róla mert vele voltam 14 éves koromban endokrinológusnál, ugyanis a háziorvosom észrevette, hogy borotválom magam. Van párom már 3 éve de neki se mertem még elmondani. Nem azért mert elhagyna, csak szégyellem mindenki előtt. Szerintem már biztos észrevette, hogy 1-2 nap elteltével "szúrós" vagyok csak még nem kérdezte meg. A kövérségem már nem is érdekel annyira, inkább a szőrösségem az ami miatt nagyon gátlásos vagyok. Nem tudok feloldódni társaságban, pedig senki nem tudja.

Sose volt rendszeres a menstruációm, de mostanában meg se jön csak barnázik. Tudom, hogy ez most így hülye kijelentés de attól is nagyon félek, hogy nem lehet majd gyerekem hiszen fiatal anyuka szeretnék lenni.

Sokszor azt érzem, hogy egy genetikai hulladék vagyok pedig tudom, hogy ezerszer rosszabb helyzetben is lehetnék, annak örülök, hogy még az arcomat nem kell borotválnom (pedig vannak nagyobb szőrök az államnál de szerencsére az nem látszik csak érzem ha odanyúlok.

Fogamzásgátlót nem merek szedni mert sok rosszat hallottam azzal kapcsolatban és félek, hogy többet ártana mint használna. Azóta orvosnál nem voltam mert 7 hónap volt mire eredményt kaptam, utána meg már csak annyinak kellett menni, hogy megmérjék a magasságomat és a súlyomat amit egyébként minden egyes alkalommal bunkó módon a fejemhez vágtak. Nem hiszti, csak tényleg eléggé szarul esett. Szépen is lehetett volna közölni, mellesleg tisztában voltam vele.

Van itt valaki aki hasonló problémával küszködik? Nektek hogyan sikerült ezt elfogadni és ezzel együtt élni?

19/L