Mit tegyek ellene? Már egy éve ez megy.

nőődokii!!:S

sürgősen!

Tényleg menj másik nőgyógyászhoz. Ez nagyon nem normális.

A másodiknak: mi köze az epehányáshoz annak, hogy esetleg valaki nem szeret menstruálni? Arra nem gondolsz, hogy talán a hatalmas fájdalomtól? Én vajúdás alatt hánytam epét, és a doki mondta, hogy más is volt így, pedig nem utáltam nőnek lenni és vajúdni sem.

Mindenképpen menjetek el másik nőgyógyászhoz! Nem normális, hogy ilyen rosszul vagy, ennek biztosan van oka, amit egy lelkiismeretes orvos megkeres és kezel.

Ne keseredj el, csak keressetek másik orvost!

Harmadiknak, talán érthető: A testünk egészen pontosan jelzi érzelmeinket, ez egyre több orvos is megtanulja, bár nem tananyag. A fájdalom a szervezet jelzése a túlterhelésre, a test ellen elkövetett agresszió. Ha hagyod, hogy még jobban fájjon, tovább csinálod, ami fáj, akkor erőszakot követsz el magadon, autoagresszió. Az agresszió a szervek közül a májhoz kötődik. Amikor valaki epét hány, akkor már régen túl van a kívülről jövő és a saját magunk okozta agressziónak az elviselhető szintjén.

A pms azokra a nőkre jellemző, akik nincsenek kibékülve saját nőiségükkel. Van, akit fiúnak vártak és azért alakul ki, van, akit kislányként folyton bántottak és folyton azt szerette volna, hogy bárcsak fiú lehetne, kismillió oka lehet. A pms mögött különféle jellegű tudattalan és fel nem oldott traumák, konfliktusok vannak.

Ezért írtam, hogy útál nőnek lenni. Leegyszerűsítés, de nem csodálkoznék rajta, hiszen nagyon megszenvedi azt, hogy nőként funkcionál. Amíg gyerek volt, nem volt ilyen problémája. A test pontosan kifejez és megmutat mindent, csak tudni kell olvasni benne. A nővérem, akit fiúnak vártak a mai napig ugyanezzel küzd, nem mindig epét hány, de hányás, hasmenés és annyira görcsöl, hogy lépni sem tud. Minden hónapban, állandóan, már negyven felett, gondolhatod mennyire imád nőnek lenni. Az orovostudomány már régen minden elkövetett, amit tudott. Hát nem tudott segíteni, mert a lelki háttérrel nem foglalkozik, csak a szervivel.

kedves 01:28:

A pms a pre menstruációs szindróma, azaz a menzesz előtti közérzet változása.

A kérdező problémái a menzesze "megérkezésekor" kezdődnek, ez nem pms, hanem menstruációs tünet.

Én például imádok nő lenni, soha nem irigyeltem a pasikat (leszámítva, hogy tudnak állva pisilni :=) ), ízig vérig nő vagyok. Nem traumaként élem meg a menstruációmat, hanem a termékenységem velejárójaként. Ez mindig is így volt. Mégis, tinikoromban olyan erős görcseim voltak a 1-2. napon, hogy nemcsak hánytam, de gyakran el is ájultam. Vizsgálgattak, aztán azt mondták, majd kinövöm, legkésőbb a szülés után elmúlik. Lett egy gyönyörű kisbabám. Tény, hogy azóta nem ájultam el (de sokszor pokolian megszédülök és elgyengül a lábam), de a görcsös hányással járó erős fájdalmak megmaradtak. Nem minden hónapban ilyen rossz, van amikor egészen elviselhető. Emellett dolgozom, ellátom a családomat, soha nem hagyom el magam, nem panaszkodom.

Most akkor szerinted én is utálok nő lenni?

Te tudod. Elhiszem, hogy ízig vérig nő vagy. Miért ne lehetnél? A nővérem is az. Egy bombázó, de bevallja, hogy útlája az egészet.

Az is biztos, hogy van valami a tudatalattidban, ami a tüneteket okozza. Nem tudod mi az. Nem zavar a dolog, neked nincs teendőd ezzel.

Akit viszont zavar, annak adhat tippet, hogy merrefelé induljon el.