Az normális, ha nem tudom elfogadni apámat apámnak?

Ez normális ha nem mellette nottel fel.

Ne aggódj. Csomó ideig nem volt része az életednek; úgyhogy szerintem nincsen baj ezzel, kivéve azzal, ha mondjuk utált, és direkt eldobott magától, és pl az anyukáddal nem is volt rossz a kapcsolata; de ez nem a te részedről, te oldaladról lehet aggályos. Na de mindegy, szeresd magadat, lépj túl a múlton, és nem gáz, nem gond ha nem tudod elfogadni apádnak. Lehet ő egy jó haver is akár; vagy csak valaki ismerős. Senki nem kötelez rá, hogy érezz iránta szeretetet. De ha jófej, akkor meg majd megszereted; ha meg nem az, akkor tökmindegy.

Nem mondom hogy normális de minden helyzettől függ. Ebben a helyzetben egyáltalán nem furcsa mert alig láttad eddig életében és részt sem vett benne.

Normalis, hisz nem vett reszt az eletedben, nincs miert kotodj hozza. En is ugy tekintek apamra, mint egy idegenre, soha nem is ereztem, hogy hianyozna az eletembol. De nyilvan ami nem volt soha, az nem hianyozhat.

Az egyik kvázi munkatársamnak nem régen halt meg az apja. Két kezén meg tudja számolni, hogy hányszor találkoztak életében. Nem rendítette meg túlságosan, mivel nem tudott mit hozzá kapcsolni. Az jobban fájhatott neki, hogy míg másoknak volt apja, neki nem volt és hagyott ezzel egy űrt maga után.