Mit tegyek, ha nem tudom elfogadni az elmúlást? Normális ez egyáltalán.
Annyiszor eszembejutnak régi emlékekek, akár a gyerekkorom, amikor még az ünnepek olyan varazslatosak voltak, amikor hétköznapi aprosagokat is úgy tudtam élvezni és mekkora örömet okozott amikor elmentem a barataimmal korcsolyazni/biciklizni, amikor egymásnál aludtunk, a táborok... Sokszor eszembejut az első szerelmem és néha még a rossz emlékek is hiányoznak, egyszerűen az egész időszak. Pedig a mostani páromat, már nem adnám semmiért.
Hiányoznak a régi barátságok, ami megmaradt az is átalakult.
Rengeteget gondolok arra, hogy egyszer mindennek vége es már a jó pillanatokat is elrontja az, hogy arra gondolok, hogy úgyis vége lesz es az mekkora fájdalom.
A párom 10 évvel idősebb és még fiatalok vagyunk, de már állandóan arra gondolok, hogy mi lesz velem, ha ő hagy itt engem hamarabb.
Vagy amikor sétálok a kutyámmal az jár a fejemben, hogy mondjuk 10 év múlva ő már nem lehet majd ott velem. De barmi tortenhet hamarabb is, most is vannak gondjai az emesztesevel.
Annyira vigyazok mindenkire és mindenre magam körül, de az időt nem lehet megallitani.
Ezek miatt teljesen hipochonder is vagyok és tulaggodok mindent.
Én tisztában vagyok azzal, hogy ez a normális. A dolgok valtoznak, elmúlnak...De én ebbe nem tudok beletorodni.
Más is van így ezzel? Mit csináljak? Jártam pszichologushoz egy évet, semmi nem változott.
26/L
Hát javasolni nem tudok semmit én sem,mivel mintha magamat olvastam volna!:/ Talán csak túl aggódjuk a dolgokat,nemhogy a pillanatnak élnénk.. Így nehéz teljesen boldognak lenni :/
Én is belegondolok a szüleim mi lesz ha már nem lesznek és elkap a sírás. Meg hát ugyanezek mint nálad.. egyedül nem vagy.:)
18/L
Kétszer hal meg az ember.
Először: amikor elföldelik/elégetik,
másodszor és végérvényesen: amikor elfeledik.
Ezt, a második halál idejét ki lehet tolni.
Csinálj olyat, amiért örömmel emlékeznek majd rád utódaid/túlélőid.
Próbáld lekötni más dolgokkal a figyelmed. A múlt azért lehet annyira érdekes a számodra, mert a jelen nem az és a jövő se tűnik annak.
Én is hajlamos voltam sokat gondolni a gyerekkoromra, mert nagyon messze kerültem a szüleimtől, és ezt a problémát úgy orvosoltam, hogy rengeteg programot szerveztem, mindig van egy csomó dolog, amit várok. Ezenkívül a gyerekeim lekötik a jelenemet és persze a munkám. Ha lesznek gyermekeid, majd mindent másképp látsz. Újra járhatsz oviba - igaz, hogy most már szülőként, és általános iskolába szülői értekezletre, de hidd, el ezek szülőként is olyan fiatalos dolgok. Látom, hogy akinek nincs gyereke, annyi mindenből kimarad.
Sokszor meglepetéseket szervezek embereknek. Meglepetés szülinapi partit. Meglepetés aranylakodalmat. Annyi öröm van benne. Ha van mindig cél előtted, hidd el, a jövő is szépnek fog látszani és az is lesz.
Sok minden fejben dől el. Ismerek valakit, aki elhatározta, hogy 100 évig fog élni és most 80 évesen 60-nak látszik, mert hisz benne, és úgy él. Lehet, hogy a párod 90 éves lesz, te meg 80 és még mindig együtt sétáltok, élvezitek a naplementét. Nem kell meghalni huszonévesen, az ilyen gondolatok csak lehúznak.
Érdemes elolvasnod Philip Zimbardo Időparadoxon című könyvét. Rengeteg dolgot másképp látok, amióta elolvastam.
Szerintem semmiképpen bincs elmulás!Cdak átalakulás.
Ha megfigyeled a természetben soha SEMMI nem múlik el.
Az élet egy korforgas.
"Gyerek nelkul is lehet teljes eletet elni"
Lehet igen, csak tervezni nem nagyon lehet a halálod utánra. Akinek gyereke van, bizonyos értelemben tovább él a gyerekeiben.
Másrészt nem azt mondtam, hogy azonnal szüljön a kérdező, hanem azt, hogy tervezgessen, gondoljon örömmel a jövőre, mert aki a múltban él az nem is él igazán. Találja meg az élet értelmét a jelenben és a jövőben is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!