Hogyan lehet elfogadni a saját sorsunkat, ha olyan dologgal szembesülünk minden nap, amiért nem tudunk érdemben tenni?
Sok más emberhez hasonlóan én sem tudom értékelni, amim van, ezt belátom.
Sajnos 25 éves koromra már mind meghaltak azok az emberek, akik között felnőttem. Anyukám volt az utolsó igazán közeli hozzátartozom a vér szerinti családot tekintve, ő tavaly májusban halt meg és azóta nagyon erőteljesen felszínre kerültek a korábbi traumák, veszteségek is.
Mivel nagyon rá vagyok feszülve a témára, ezért minden nap kiszúrom magam körül az olyan családi helyzeteket, ami nekem nagyon hiányzik az életemből és már soha semmi pénzért sem élhetem át.
Sikerült már valakinek ebből az ördögi körből kijutnia?
"kiszúrom magam körül az olyan családi helyzeteket, ami nekem nagyon hiányzik az életemből és már soha semmi pénzért sem élhetem át."
családot alapítasz, megnősülsz, férjhez mész, gyereket szülsz, lesz anyós, após, sógor ...
Ami volt azt becsüld meg és semmiképp sem a "mi lett volna ha...", az már nincs. sajnos majdnem hasonló élethelyzetbe kerültem én is, nekem másfél hónap sikerült kimásznom, mondjuk erőteljesen segítettek, de ezzel tönkre fogod magad tenni, és így.... 25 évesen annyi mindent csinálhatnál. ne süppedj bele, ez a lényeg, minél jobban odadobod magad ezeknek az érzéseknek, annál jobban felfalnak, inkább túrázz, fuss, ússz, valamit csinálj, ami elvonja a figyelmedet és segít a feszültségedet leküzdeni, ha egyedül nem megy, akkor egy pszichológust keress fel.
Munkahelyi, egyetemi? (ha jársz)
Sok sikert! Ha gondolod írhatsz, hátha tudok segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!