Normális, hogy nem tudom elfogadni magam?

23/F vagyok és valamiért csúnyának látom az arcomat, minden mással meg vagyok elégedve magamon, de az arcomat nem tudom elviselni. Pedig, ha racionálisan nézem, akkor nem vagyok ronda, sem pattanásos (már). Visszagondolva soha nem voltam megelégedve a pofámmal, pedig nincsenek szétálló füleim, vagy szuvas fogaim meg ilyesmi. Amúgy nem vagyok meleg vagy langyos, full hetero vagyok. Csak jó volna már, ha el tudnám magam fogadni és szeretni. Kamasz koromban ronda voltam, egyszer valaki a buszmegállóban megkérdezte a mellette ülőt, hogy ez fiú, vagy lány (mármint én), ez valamiért megmaradt bennem. Nem érzem magam elég férfiasnak, lényegében apa nélkül nőttem fel és fiútestvérem sem volt. Vonzódom a nőkhöz, feláll, meg minden, de mégis úgy érzem, mintha ki lennék "herélve". Úgy értem, hogy az a férfias lazaság és tartás teljesen hiányzik belőlem. Pedig a lányokat ez vonzaná nem a külső... Gondolom ezzel egyetértetek.

Köszi a válaszokat.