Ha nem csinálok semmit, csak leginkább menekülök az élet elől - akkor ez elítélendő?
Van ez az élet nevű hülyeség amibe belekerültem. Már 30 felett vagyok, és azt hiszem elég jól látom miről szól itt a helyzet. Jelenleg szüleimmel élek, de nem hiszem hogy egyedül valaha is elérhetek egy ilyen életminőséghez mint amiben most vagyok. Nem dolgozom, nincs párkapcsolatom, semmit nem tudok felmutatni az életben, és ha lehetőségem adódik inkább berúgok, vagy drogokat használok mert annyira reménytelennek látom ezt az egészet. Most dolgozzak azért hogy albérletben egyem a margarinos kenyeret? Talán 10 év múlva vehetek hitelre házat? Hogy lenne munka mellett erőm egy párkapcsolatra? Hogy figyelnék oda a társamra ha hulla fáradtan haza érnék a munkából? Igazából reménykedem benne hogy véget ér ez az egész! Ha még meg is lenne minden, akkor is nagyon nehéz lenne. Látom szüleim, vagy mások hogy élnek, és én nem akarok egy ilyen életet. Inkább iszok, és drogozok tovább amikor csak lehetőségem lesz rá, közben pedig ezen nem is aggódok. Eddig azt vártam majd lesz valaki, aki elhiteti velem hogy képes vagyok, vagy van értelme egy olyan életet élni ahol nem kell egyedül lennem, de mára már feladtam. Feladtam úgy az egészet, és most amíg itt el lehetek szüleimnél elhülyéskedek itt, de amúgy ha megint kidobnak innen majd olyan helyzetbe hozom magam ahonnan már nem tudok majd, és nem is akarok felállni..
A másik azon is gondolkodom honnan kezdődik az öngyilkosság? Mert szerintem amit most csinálok már az is az. De vajon hol van a határvonal? PL. Ha elindulok egy sivatagba víz nélkül, az öngyilkosság? Ha direkt nem eszek, és meghalok? Ha szándékosan olyan helyzetet idézek elő, ami valószínűleg azzal jár hogy véget ér az életem, az minek számít?
Elítélendő az hogy feladtam az egészet, és az energiám jelentős részét arra fordítom hogy elméleteket gyártok arról hogy hogy érhetne véget az életem, úgy hogy én ezért a legkevésbé legyek felelős?
válasza: válasza:# 2
Szóval végülis ha egy hajléktalan csöves alkoholista drogosként végzem egy árokban, mert nekem ezekkel a feltételekkel így tetszik az élet, akkor ezt bejátszhatom itt és senkinek sincs joga elítélni ezért?
Amúgy meg végül is tökmind 1 hogy ki mit gondol, vagy ki hogy ítél meg..
Az az helyzet hogy nehéz ez az élet, és nekem nincs kedvem küzdeni.
Szóval inkább folytatom a menekülést, és a linkeskedést ;)
Sziasztok.
Törlöm is magam innen mert már nem érdekel senki véleménye. Szóval ami ezután lesz már nem fogom nyomon követni...
Végül is mindenki úgy ba... el az életét ahogy tudja.
Köszönöm a válaszokat ;)
válasza: válasza: válasza:Dolgozz azért, hogy megvehesd a drogot meg a piát. Elég sokan csináljuk ezt. Meg ugye a vajas kenyér meg a Vifon leves...
Ha szándékosan nem eszel, nem iszol, és olyan helyre mész, ahol tudod, hogy nem találnak rád, az öngyilkosság. Mindegy, hogy a Kalahári sivatagba mész ezért, vagy a hátsó kerti sufniba.
Amit most csinálsz, az egyfajta élet, még ha rossz és üres is de csak annyira végződik halállal, mint mindenki másé, akik előtte esetleg jobban éltek.
válasza:Kár, hogy nem tanítottak meg a szüleid arra, hogy milyen fontos és értékes vagy! Valószínűleg csak te voltál nekik a lényeges, de úgy hogy te jól érezd magad, meglegyen mindened, csak a felelősséged hiányzott az életedből. Így aztán éled az életed felelőtlenül, céltalanul, és kényelmesen, mert még mindig megvan mindened.
Az életed így fabatkát sem ér, ahogy elmondtad, mert nem teszel érte, magadért és másokért sem semmit.
Nincs kedved küzdeni, és már lemondtál a párkapcsolatról is.... de ilyen hozzáállással nem is lehetne jó a párkapcsolat sem, hiszen maga a küzdelem a célért hiányzik az életedből, és nem is akarsz célokat, küzdeni értük pláne nem. Nyilván egy párkapcsolatért is kell küzdeni, ingyen nincs jó kapcsolat sem.
Hát lehetsz te csöves és bármi... mindenképp a te felelősséged, és nincs aki elítéljen - önmagadon és az Istenen kívül. De kérdés, hogy miért jobb ez, mint egy olyan életet élni, ahol nem a te kényelmed és felelőtlenséged van a középpontban? Hiszen te is látod, hogy ez milyen reménytelen és boldogtalan életet hoz létre...
Szomorú vagyok, amikor ilyesmit olvasok, mert senki sem jön véletlenül ide a világba.
Biztosan értékes ember vagy, akinek van valamiben tehetsége, és feladata lenne, hogy ebben kiteljesedjen és ezáltal lehetnél nagyon hasznos és boldog ember.
Szerintem sosem késő. Ha mégis akarsz ÉLNI vegetáció helyett, szívesen levelezek veled... mert én is voltam depressziós és céltévesztett...
Ki lehet ebből jönni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!