Mit csináljunk ilyen helyzetben? Már úgy érzem teljesen tönkre megyünk.
Kb. 4 és fél éve folyamatosan csak rossz dolgok érnek bennünket (válás, 2 mamám halála, betegségek, iskolai nehézségek, párkapcsolati nehézségek stb,stb...) 4 és fél év alatt elég sok minden történt, az a baj, hogy szinte csak rossz dolgok. Már nem is emlékszem, mikor jött utoljára egy jó hír, vagy mikor örültünk utoljára valaminek. Testvéremmel is nagy gondok vannak.
Most érzem azt, hogy teljesen kezd még jobban széthullani a család. Teljesen tanácstalanok vagyunk anyával, folyamatosan rossz hírek jönnek CSAK, úgy érzem már kezdünk tönkre menni...egyik rossz jön a másik után, egyik okozza a másikat. Költözni is próbáltunk de az sem jött össze. Még ennyi rossz dolog után is mindig pozitívan álltunk a dolgokhoz, de most érezzük azt, hogy kezdünk teljesen belesüllyedni a dolgokba, tönkremenni..
Mit tanácsolnátok ilyen helyzetben?
2. Ez aztán a megoldás. Grtaulálok. A.pszichológus szerinted valami csodatévő tündér? Ostoba vagy rettenetesen.
Szerintem xarjatok bele.....mást úgysem lehet tenni elmondásod szerint. Vagy vegyetek egy új szemüveget amiben szebbnek tűnik a világ. Van aki a rózsaban csak a tövist látja vsn aki meg a virágot. Van aki még Auswitzban is meglátta a felhőket az égen, vagy élvezte a nap sugarát. Pedig annál rosszabb kevés hely volt/van. Szerintem itt nem tartottok...
Nem hisztizni kell hanem küzdeni....az élet erről szól. Senkinek nem könnyű elarulom ezt a titkot
Az valóban igaz, hogy nem szabad keseregni, viszont ez jellemfüggő. Én is amiket átéltem, más már régen valahol a pszichiátria mély bugyraiban lenne.
Néha kis időre én is kiakadok és olyankor vannak, akik néznek, hogy mi a fene bajom van, főleg a közeli rokonaim, viszont le is vezettem az által a dühömet, és mindent megúsztam gyógyszerek, kezelések, idegösszeomlás, alkohol, kábítószer nélkül, csak ezt az emberek nem tudják értékelni. Könnyebb az önsajnálat, mert akkor az emberrel foglalkoznak, sajnálják, segítenek neki. Nem bántásból írom, csak nagy többségben ez így van.
Én mindig mindenből úgy tudtam felállni, hogy olyan dologba kezdtem bele, ami távol állt tőlem, nem hittem, hogy képes vagyok rá, és sikerült.
Mindig de mindig van valami kis jó az életben. Van, hogy csak az, hogy sütött a nap vagy épp esett, megöntözve a növényeket, vagy szépek a tócsák stb. Ezeket kell keresni.
És ami sokat segíthet, ha megnézed, mit tanulhattok együtt vagy külön-külön anyukáddal. Miben van fejlődésre szükségetek?
Lehet, pont abban, hogy megtanuljátok értékelni azt a kicsi jót, szépet, ami van az eletetekben vagy a világban...
Lehet, azt, hogy kibírtátok, hogy ott vagytok egymásnak... felemelni egymást.
Felemelni csak felfelé lehet.
Nézzetek felfelé, illetve előre!
Mit szeretnétek egy múlva? Milyen életet akartok élni?
Hogy akarjßtok azt megvalósítani?
Mit vagytok hajlandóak megtenni érte?
Miben kell hozzá fejlődnu, mit kell tanulni?
É
Minde nap csak egy kicsit tegyetek ezért. Esetleg írjátok le, és egy év múlva nézzetek vissza, milyen utat tettetek meg együtt és külön is.
Szóval kezdjetek egy új jövőt építeni, ami nem könnyű, de megéti magadért tenni, nem?
Ha két vagy három év mulva lesz csak olyan, az is jó, de ha már elindultál, és legtöbbször az út fontosabb, mint maga a cél. Mert az maga az életünk, es az út alatt feljődünk.
Leckéket kaptatok, itt a tanulás ideje...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!