Miért ítélik el sokan a depressziós embereket? Miért hiszik azt, hogy egy gyerek, főleg kamasz, nem lehet depressziós?
válasza:Szerintem senki nem ítélte el.
Az más kérdés,hogy te ezt akarod sugallni....
Nagyon könnyen ki lehet olvasni a kérdező soraiból,hogy van valami konfliktus(igen a korából adódóan lehet következtetni,hogy nem az a gondja,hogy barbi helyett arielt kapott...),amiben- valószínűleg maga is tudja,hogy a szülőknek van igaza.Ezért nem akarja őket is "belevonni".Márpedig mivel fiatalkorú ezt kikerülni nem tudja.A szüleit is meg fogják hallgatni,nem tudom mire jó,ha ködösíteni próbálsz neki.Ha tényleg pszichológus vagy(amit nem hiszek,max.oké tanultál róla valamit),akkor talán nem hazugsággal kellene indítanod.
Őegy kislány a 14 évével és nem,nem kezelhetik úgy,mint egy felnőtet.Mert nem az.
válasza:Kedves utolsó!
Nem szeretnék veled vitába szállni, mert ez senkinek sem érdeke. Tudod sok ilyen "14 éves kislánnyal" foglalkozom, beleértve egészségeseket és betegeket is. Amit írtál, az egy egészséges családnál akár helytálló is lehet. Serdülőnek a szüleivel konfliktusa van, próbálja titkolni. Ebbe a konfliktusba belefér egy kis "ködösítés", egy kis "hiszti", a szülők esetleges túlzott szigora stb.
Ha viszont nem egy egészséges serdülőről van szó, nem egy normális serdülőkori krízisről, akkor már a dolgok állása. 14 éves gyerek nagyon sok mindenre képes. Sajnos nem egészséges esetben olyanokra is , melyekre te nem gondolsz. Egy olyan család, ahol depressziós az anya már önmagában nem tekinthető egészségesnek. Ebbe most nem mennék bele, hogy miért, hosszú lenne.
A gyermek jelzéseit mindig komolyan vesszük. Még akkor is, ha ködösít, akkor is ha nem a teljes igazságot mondja. A gyermek, mivel még fiatal és még tapasztalatlan, a tudása a felnőttéhez képest kevesebb (koránál is fogva), ezért nem tud magáért még kiállni, nem tudja az érdekeit képviselni. És itt tényleg a legfontosabb: ő is szenved, segítségre szorul!
Azt, hogy én hazudnék, mélyen kikérem magamnak! Lehet persze más a véleményünk, de nem dolgozol a szakmában, kérlek fogadd el, hogy az ilyen problémáknak csak a felszínét látod.
válasza:Miért is nem hazudsz?
A kislány(a kérdező)a szülei nélkül akar szakemberhez fordulni.
Tudjuk,hogy ilyen nem lesz.A szülőket is meg fogják hallgatni.
Te egész mást sugallsz neki.Ez akkor mi?
Egy szóval sem írtam,hogy nincs problémája-ellenkezőleg azt írtam,hogy biztos van sőt valószínűleg életkori sajátosság- a szüleivel való konfliktusból adódik.
Na de ha te az állítólagos szakember nem érti,hogy a szülőkkel együtt kell eztr a kérdezőnek megoldania-mégha nem is fűlik hozzá a foga-akkor tényleg nem kellene csodálkoznom.
Az meg tény,hogy sok dolog van,amit én még nem láttam.
Viszont látják mások...és azok a gyermekek nem ide irogatnak....
válasza:"A kislány(a kérdező)a szülei nélkül akar szakemberhez fordulni.
Tudjuk,hogy ilyen nem lesz.A szülőket is meg fogják hallgatni."
Ha visszaolvasol egy picit, látod, hogy pont ezt írtam a kérdezőnek korábban is, és abban is segítettem, mit mondjon a szüleinek, hogy ne kerüljenek bele esetlegesen a játszmákba.
A szülőket persze, hogy meghallgatják, de ennek a meghallgatásnak nem az a célja, hogy igazságot tegyenek. Az a célja, hogy a szakember komplex képet kapjon a hozzá forduló gyermek! problémájáról. Ebbe beletartozik egy interjú és egy anamnézis, ami a gyermek fejlődéséről szól. Fontos, hogy a szakember átlássa, hogy a gyermek miért szenved, milyen okok, milyen családi dinamika, patológia, játszmák, külső környezeti tényezők, esetlegesen biológiai okok vezettek a problémájához. Ez a vizsgálati szakasz eleje.
Ezek után teszteket fog a gyermekkel felvenni. Ezek rajzolásból, játékvilág építéséből, projektív tesztekből (pl képekről kell mesélned, mi a fantáziád róluk), esetleg kérdőívekből áll. Ez több alkalmat jelent.
Ne EZEK UTÁN fog a szakember diagnózist mondani (bár gyermeknél nem mindig tesszük ezt sem!), és terápiás módszert javasolni. Ezt csak azért írom, hogy ennyi különbség van egy internetes pár mondatos bemutatkozás és egy szakmai diagnózisállítás között.
Ehhez képest te már itt kb 10 mondat után kijelentetted, hogy a gyermek nem depressziós.
"Te egész mást sugallsz neki.Ez akkor mi?"
Én azt sugallom neki, hogy forduljon bizalommal a szakemberhez, senki nem fogja ott elítélni őt, segíteni fognak neki. Ha a szakember ítélőbírót játszik, és abból a hozzáállásból közelít, hogy a gyermek csak gyermek, soha nem nyeri el a serdülő bizalmát, aki soha nem fog előtte megnyílni és őszintén beszélni. Ahhoz, hogy valakinek segíteni tudjunk, a kölcsönös! bizalom alapvető!
A felnőtt beteg legalább annyit és sokszor többet is torzít mint a gyermek. Ennek ellenére az ő megajánlott konfliktusát (az, amit ő problémának tart) is főleg a terápia elején elfogadjuk.
válasza:Köszönöm, hogy így láttatlanból is megállapította az egyik kedves válaszoló, hogy nem vagyok depressziós, már csak azért sem, mert le mertem ünli a gép elé, szerintem ez hülyeség, mindenkinél máshogy jelennek meg a tünetek (szerintem), de azért köszönöm...
Egyáltalán nem mondtam, hogy az vagyok...csak utána jártam a tüneteknek, amik illenek rám...elnézést!!! Mostanában kicsit megváltozott a közérzetem is meg minden, és azért mertem utána nézni...
Nem akarom azt sugallni, hogy elítélik Őket...de mint látod, van aki egyet ért velem...mellesleg tapasztaltam anyum révén is, hogy igenis, elítélik őket!
Igen, konfliktus az van, és nem hiszem, hogy Te így meg tudod mondani, hogy nekik van igazuk...na pl. erről beszéltem...a gyerekeknek általában nincs igazuk akkor sem, ha mégis...És nem ezért akarom Őket kivonni ebből az egészből...rossz a kapcsolatunk, ennyi. És erről nem feltétlen én vagyok a hibás, csakmert kamaszodom, nagyban játszik benne anya betegsége is...nem csak depressziója van, de mindegy...akkor kezdett megromlani a kapcsolatunk, amikor kiderült hogy beteg...ha láttál már depresszióst, tudhatod, hogy nem könnyű vele együtt élni...sokszor csinál olyan dolgokat amiket nem kéne...vagy nem megszokott.
A felnőttek is szokták mondani, hogy "jajj de depis vagyok",a felnőtteket mégis komolyabban veszik...pedig aztán van olyan, aki még annyit se tud a betegségről, mint én! És én nem szoktam az ilyenekkel játszani...nem mondogatom csak úgy a levegőbe, hogy "depis vagyok", ezt szeretném kideríteni, hogy pontosak-e az észrevételeim.
Azért nem beszélem meg ezt a dolgot, mert nem szoktam velük beszélni...nem könnyű egy ilyennel előállni (legalábbis nekem nem).
Tudom, hogy amiket mondott az jó volt, a sportolás meg ilyenek.
Mellesleg attól még hogy te félreértetted a kedves pszichológus mondanivalóját, én ezzel ellentétben nem...értettem mit akart mondani, nem azt vettem le egyáltalán, hogy én kérhetek egyedül is segítséget...És köszönöm a válaszait, igenis segítettek...!
Egyébként rengeteg olyan kérdést olvasok ezen az oldalon, hogy felsorolják a tüneteket, és akkor megkérdezik, hogy "depressziós vagyok?" MIndenki mondja neki, hogy igen, nekem úgy tűnik a tünetek alaapján. Honnan tudod, hogy esetleg nem-e azt is egy velem egy idős "kislány" kérdezte? Én nem soroltam fel a panaszaimat...nem is szántam kérdésnek...de azok, akik így megkérdezik, hogy "depressziós vagyok?" Annak miért nem írod oda, hogy nem, mert a gép előtt ülsz? Én csak egy véleményre lettem volna kiváncsi, mint ahogy olvashatod a kérdésemet. Nem rólam kérdeztem, egyáltalán.
Elnézést a csapongásomért.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!