Miért ítélik el sokan a depressziós embereket? Miért hiszik azt, hogy egy gyerek, főleg kamasz, nem lehet depressziós?

Mi az ami miatt félsz nekik megemlíteni, hogy nem érzed jól magad? Ezt a lépést meg kell valakinek tennie. Vagy neked, vagy a gyermekvédelmisnek, vagy az orvosnak, akit felkerestek.

Csak az eleje tűnik ilyen nehéznek. A legelső lépés. Jobb rajta túlesni, hogy megfelelő ellátást kapjál és, hogy jobban érezd magad. Ha nem lépsz, attól nem oldódik meg a probléma.

Kedves kérdező,

nem célszerű most a szüleidnek beolvasni a fejükre a "bűnlajstromot" akkor sem, ha nagyon haragszol rájuk. (biztosan jó okod van rá)Egyszerűen azt érdemes mondani, hogy Te magad rosszul érzed magad és pszichológushoz szeretnél menni. Magadról beszélj, ne az ő hibájukról. A pszichológiai problémáknak amúgy is szerteágazó oka van, nem csak a családi háttér az egyedüli. Hidd el nekem, így könnyebb lesz a szüleid támogatását megnyerned, a szakember úgy is el fog beszélgetni velük diplomatikusan, segítőkészen.

Előzőnek: igen valóban pszichológus vagyok, gyerekekkel, serdülőkkel foglalkozom. Örülök, hogy segített, amit írtam.

"Miért ítélik el sokan a depressziós embereket?"

Nem hiszem, hogy sokan elítélik őket.

"Miért hiszik azt, hogy egy gyerek, főleg kamasz, nem lehet depressziós?"

Mert a depresszió (ami egy súlyos betegség) és a depizés (ami nyafogás, pózolás) két különböző dolog. A kamaszokra az utóbbi jellemzőbb, ezért általában nem szokták elhinni, hogy egy kamasznak komoly baja van. Ami azt illeti, rendszerint nem tévednek.

13:47

"14 éves lány vagyok, megnéztem a depresszió jeleit, 90%-uk igaz rám..."

Senki sem tudja ÖNMAGÁT diagnosztizálni. Szakember diagnosztizálhat téged. A diagnózis nem azt jelenti, hogy kipipálja, hányból hány jel érvényes rád. Szóval ez nem meggyőző, hogy a jelek hány %-a érvényes rád szerinted.

"hogyha kilépnék az önsajnálatból, akkor nem lenne semmi bajom, és hogy én anyát akarom követni (mert hogy Ő is depressziós)"

Itt viszont neked van igazad, ugyanis az tényleg nem válasz, hogy "lépj ki az önsajnálatból", sőt, ez a legrosszabb válasz, amit valakinek adni lehet, akivel kapcsolatban felmerül, hogy depressziós lehet. Mellesleg ha az anyukád depressziós, akkor neked is több esélyed van rá. Csak akkor nem értem, miért nem beszéled meg ezt vele. Feltehetően jobban megértené a problémádat, mint az átlag felnőtt.

"tanácsokat osztogatott, hogy sportoljak és akkor jobb kedvem lesz, nevessek többet stb..."

Tudományosan igazolt tény, hogy ha kevesebbet gonolkodsz önmagadról, és több vidám tevékenységben veszel részt, valamint ha sportolsz, az javítja a depressziót. Ezeket a pszichiáter is javasolná, szóval ezzel nincs probléma.

"Szeretnék elmenni egy pszichológushoz, de ahhoz "kellenek" a szüleim is, de Őket ki akarom hagyni ebből az egészből..."

Pedig a legjobb lenne elmondani nekik a problémát, ugyanis megértenék.

Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy nagyon sok kamasz azt hiszi, hogy "rossz a viszony a szüleivel", miközben a szülők gyakran nem így érzik, vagy legalábbis szeretnék, ha jobb lenne a viszony. Vannak persze rossz szülők, de a kamaszok általában alábecsülik a szülőket.

Amúgy természetes gyógymódok az esetleges hiánybetegségek kezelése (b1, b6, b12 vitamin, cink, szelén, vas, magnézium, ezeket tehát pótolni), napi fél óra napfény, heti 90 perc intenzív testmozgás, minél kevesebb gondolkodás önmagadról, az életről és a jövőről, a jelen pillanatban élni, nem a jövőre/múltra gondolni, átgondolt alvási stratégia (mély alvás, ezt elősegíti: emberfüggően a forró vagy a hideg fürdő lefekvés előtt, nem háton, hanem oldalon/hason aludni, alvás hideg szobában, alvás minél sötétebb szobában, melatonin szedése, túlsúly esetén lefogyás), stabil napirend (8 óra alvás, lefekvés mindig ugyanakkor, kelés mindig ugyanakkor, korai kelés, korai fekvés), nulla alkoholfogyasztás (depressziósok rendkívül érzékenyek rá). Ha mindez nem segít, orvoshoz kell fordulni, teljesen mindegy, mit szólnak a szüleid. Nem vesztegetheted el az életed amiatt, mert mitszólnakaszülők, és ha a szüleid normálisak, ezt meg kell érteniük.

Kedves kérdező!

Nem vagyok pszichológus,de egyet biztos tudok:te nem vagy depressziós.(ugyanis láttam már olyant,aki tényleg az.Nemhogy a számítógép elé nem ült le,de még nekem a barátnőjének sem beszélt a bajairól,nemhogy vadidegeneknek.A depresszió pont a bezárkózásról szól)

Igen neked családterápia kell,nehogy azt hidd,hogy a pszichológus meghallgatja majd,hogy milyen szörnyű neked,milyen rosszak a szüleid,aztán megsimogatja a buksidat.Őket is meg fogja hallgatni.Sőt a korodból kifolyólag szinte 90%,hogy nekik fog "igazat" adni.

Igen nagyon jó tanács a sport(endorfin szabadul fel,ugyanúgy,mint a napsütéstől,a barátnős pletyizéstől)

Igazából ha te magad nem teszel magadért semmit,amit megtehetnél,mit is vársz mástól?

Az utolsó nagyon jól írta:állíts össze napirendet magadnak,ha a rendszeresség nem fog segíteni,akkor tényleg szakember kell...

"Igen neked családterápia kell,nehogy azt hidd,hogy a pszichológus meghallgatja majd,hogy milyen szörnyű neked,milyen rosszak a szüleid,aztán megsimogatja a buksidat."

A terápia fajtáját mindig a szakember határozza meg vizsgálat után. Egyáltalán nem biztos, hogy a családterápia lesz a választás!

"Őket is meg fogja hallgatni.Sőt a korodból kifolyólag szinte 90%,hogy nekik fog "igazat" adni."

1. Ez így egyáltalán nem igaz. A pszichológus nem bíró, nem fog a felek között igazságot tenni! Nem az a lényege a pszichoterápiának, hogy kinek volt igaza. (miben és milyen értelemben???) Az a legfontosabb, hogy a problémát ki hogyan éli meg!

2. A "korodból kifolyólag" sem állja meg a helyét. A gyermek, serdülő is teljes értékű kliens a pszichológus számára. A gyermeken is lehet bőven szenvedésnyomás, melyet bármennyire is hihetetlen, sokszor a szülők patológiája okoz. Egy serdülő problémája ugyan olyan probléma, mint a szüleiké. Az itt író lányka édesanyja depressziós!

3. A serdülőkori normál krízis is lehet fokozott, a gyermek számára nehezen megélhető. Ezen is át kell őt segíteni, mert ő a jelen állapotában rosszul érzi magát.

"Igazából ha te magad nem teszel magadért semmit,amit megtehetnél,mit is vársz mástól?"

Miért is ne tenne semmit magáért? Több embernek is jelezte a problémáját. Ne essünk abba a hibába, hogy jó magyar szokás szerint a pszichés problémával küszködőt kezdjük el hibáztatni, amiért problémái vannak.

Azt, hogy az illető lányka depressziós-e vagy sem, vagy netalántán más problémája van, bízzuk a szakemberre, aki megvizsgálja őt! A depressziónak több fokozata van, létezik belőle enyhe, közepes és súlyos. Az enyhébb kategóriák is kezelésre szorulnak. De ne akarjuk pár mondat alapján megítélni ezt.

Bocsánat a kommentért, de ez az amit, a kérdező hölgy is problémának nevezett meg. "miért ítélik el a depressziós embereket"? Vagy miért kicsinyítjük le egy gyermek, serdülő lelki problémáit? Ezen azt hiszem egy picit érdemes lenne gondolkodni!