A depressziót a társadalom miért nem tudja elfogadni betegségként?
Tehát rengetegen úgy állnak a depressziós emberekhez hogy pl. azt mondják:
"Két nagy pofon kell neki, nem pedig kezelés!"
És gyakran ez a hozzáállás akár közvetlen családtagokkal kapcsolatban is.
Ugye a depressziónak nagyon sokszor öngyilkosság a vége, tehát ezért fontos a korai kezelés elkezdése.
Ha más nem mentális de veszélyes betegsége van valakinek pl. rák, akkor ellenben senki nem mond olyat hogy "A rák ellen két nagy pofon a legjobb gyógyszer!"
Ez miért van?
Bizonyos szempontból betegség, bizonyos szempontból pedig nem az...
Hogy miért? Mert ha rákos vagy, elmész az orvoshoz ér rábízod magad, hogy gyógyítson meg. Az vagy sikerül, vagy nem...
Ha azonban a depresszióból akarsz kigyógyulni, ahhoz a TE aktív közreműködésed is szükséges. Mert egyetlen terapeuta sem tud úgy kezelni, ha nem vonódsz be aktívan és intenzíven a saját terápiádba.
A terápia inkább a szüléshez hasonlít... a terapeuta ott van, segít, ha elakadás van, megkönnyíti a folyamatot, de neked kell megszülnöd saját magad. Lehet "epidurállal is szülni", ami ebben az esetben az antidepresszáns. Viszont itt nincs császármetszés...
Szerintem a depressziósokat csak akkor ítéli el a társadalom, ha csak panaszkodnak, de nem változtatnak a helyzetükön. Ami pedig a közvetlen családtagokat illeti: az esetek túlnyomó részében ők okozzák a depressziót, illetve az arra való hajlamot. Ha elismernék, hogy az illető depressziós, akkor azt is el kellene ismerniük, hogy részük van benne. (Természetesen vannak speciális esetek, amikor nem a családtagok okozzák...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!