Milyen mentális betegségem lehet?

Nem szeretek emberek társaságban lenni, nem tudok beszélgetést kezdeményezni, főleg idegen emberek társaságában nyugtalan, zavart vagyok, nem azt mondom amit szeretnék, hanem össze-vissza beszélek, ezen felül visszahúzódó, gátlásos, félénk, csendes vagyok, mindig azt érzem, hogy szerencsétlennek, lúzernek, rondának gondolnak az emberek, rajtam nevetnek a hátam mögött, feszélyez ha egyáltalán rám néznek.

Egyébként meg sokszor vagyok lehangolt, szomorú, kilátástalannak és értelmetlennek érzem az életemet, magamat pedig haszontalannak, életképtelennek, szerencsétlennek, aki teljesen feleslegesen született meg, mert nem jó semmire ebben a társadalomban, emiatt mindenki megveti, lenézi, utálja, hiszen egy rakás szerencsétlenség, aki csak terhet jelent mások számára. Nem tudom már semmit sem élvezni, minden érdektelenné és unalmassá volt számomra. Nincsenek komolyabb érzéseim, nem tudom őket ki sem fejezni, inkább eltitkolom, elfojtom, nem beszélek róla. Ha mégis érzek valamit, az csak szomorúság, lehangoltság, harag, düh, gyűlölet, sokszor gondolkozok azon, hogy jobb lenne megölni magamat, sőt az egész életet értelmetlennek látom ezen a bolygón, azt kívánom bárcsak kipusztulna végleg és én sem születtem volna meg, hogy csak vegetáljak örömök nélkül. A hangulatom gyakran ingadozik, ha épp jól alakulnak a dolgok, nincsenek gondjaim, akkor folyamatosan jó kedvem van (ez már nagyon nagyon régen fordult elő), nem gondolok rossz dolgokra, viszont ha nehézségekkel kell szembenézni, amelyekre nem nagyon találok megoldást, akkor sokáig lehangolt, szomorú, magamba forduló, reményvesztett leszek, aki nem lát kiutat az aktuális helyzetből. De kisebb megoldható nehézségek esetén is ideges leszek.