Milyen mentális betegségem van? Sehol nem találom mi lehet ez?

Nemsokára 21 éves leszek. Lány vagyok. Kb. 6-7 éves koromban kezdődhetett valami. Legalábbis elég régóta van és nem tudom mi ez és miért. Az van, hogy néha hirtelen tudatosul bennem az hogy Én ÉN vagyok, én irányítom magam, nem valami más.. sokszor úgy érzem mintha nem lennék a magam ura és más cselekedne helyettem. Olykor magamra sem ismerek, és hiába nézek rá a tenyeremre, olyan, mintha nem a sajátom lene és az én lelkem csak nagyon mélyre van zárva a testemben és csak szemlélek. De néha ráébredek egyik pillanatról a másikra, hogy ez itt én vagyok, én mozgatom az ujjaimat, és minden ember egy másik személy, akinek saját gondolatai vannak és nem én kreáltam őket a képzeletemmel, hanem igazi emberek egyéni érzésekkel. Aztán körbenézek és érzem hogy léteznek a dolgok, és ezt sosem érzem máskor, minden odaképzeltnak és szürreálisnak hat.. Mintha valami folyamatosan elvenné a valóságtudatot tőlem, és ő irányítana. Van, hogy csinálok olyan dolgokat, amiket alapból sosem tennék meg. Pár napja annyira fantáziálgattam egy másik ember bántalmazásáról, hogy esküszöm nem sok választott el attól, hogy megtegyem.. mert annyira nem tűnt volna valósnak hogy nem éreztem volna a súlyát. Volt, hogy máskor el-el emeltem dolgokat, és az sem vallna rám. Olyankor nem én cselekszem csak a testem, ha ilyen van és én maximum a következményekért felelek.. van, hogy nagyon hirtelen elkattanok és kiabálok és dühös vagyok mindenre ok nélkül. Egy másik napon meg nayon kedves, csendes és mosolygós vagyok. Néha meg konkrétan önmagam. Nem tudom... ezt még így sosem írtam le és kicsit lehet, hogy összeszedetlen és talán furán is hangzik.. igazából ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor álmodok és hirtelen rájövök, hogy ez csak egy álom és úgy érzem bármit megtehetek. Itt meg alapbol érzem úgy, hogy bármit megtehetek, mert nem érzem át a dolgok súlyát.. viszont hirtelen arra gondolok, és mondom magamnak hogy: én ÉN vagyok, és egyszerre reális lesz minden. Az a baj, hogy ez nem minig sikerül. Néha hiába mondom hogy ez én vagyok, mert nem.. ha sikerül, rövid ideig szokott tartani és ritkán fordul elő.. bár pár hete kicsit talán gyakrabban. Még valami, mert lehet hogy ez is számít valamit: képtelen vayok magamról kisebb kori (13 éves kor előtti) fotókat/videókat megnézni. Nem érzem azt hogy az én lennék. Mintha nem is lenne múltam egyáltalán, mintha mindent csak meséltek volna és én nem is éltem meg. Nem érzem azt, hogy éltem akkor. Mintha 13 éves koromban hirtelen világra jöttem volna. Akkorról vannak az első valósnak tűnő emlékeim. És szó szerint gyűlölöm a kiskori "énem". annyira undorodom tőle, hogy nem tudom kifejezni. valamiért ez a 13 éves kor a mérföldkő, azóta emlékszem dolgokra.. hiába próbálok visszaemlékezni előbbre, nagyon kevés dolog van amire emlékszem és az is mind valótlannak tűnik. Ha valamire vissza akarok emlékezni ,mintha blokkolná az agyam és nem engedne mélyre ásni. Még annyit, hogy mikor tudatosul hirtelen bennem ez az én ÉN vagyok dolog, annyira félelmetes érzés, hogy mindig elsírom magam és hirtelen elég mély rosszkedvet és szuicid hajlamot érzek. Valószínüleg azért mert nagyon ritkán érzem azt hogy itt vagyok és élek és minden igazi. Így nagyon nehéz élni és erről nem beszélhetek senkinek mert bolondnak fognak nézni vagy nem vesznek komolyan. Kérlek, valaki aki tudja mi ez az egész, kérlek írja le. Borzasztó évek óta ez után kuatni ha éppen eszembe jut ugyebár..