Szerintetek van valami mentális betegségem vagy ez “normális”?

Pár évvel ezelőtt elég depressziós voltam, anorexiás is lettem. Mindkettőből kilábaltam nagyjából teljesen, aztán visszagondolva már ezt csak annak tudom be, hogy tini voltam, minden problémát hatalmas problémának éltem meg. Azóta eltelt már 3,5 év, már lassan 20 éves leszek. Több mint egy éve már, hogy nem voltam mély ponton egyáltalán, azthittem teljesen elhagytam ezt a tinikori depis énemet, érettebb lettem és pozitívan kezdtem látni a dolgokat, és bár problémák ugyanúgy voltal/vannak nem nagyítottam fel őket úgy mint régen, jobban kezelt őket. Viszont pár hónapja megint kezdek visszaesni. Imádok egyedül lenni, csak elmenni az erdőbe vagy a parkba ahol senki se lát, szomorú/mély zenéket hallgatni és cigizni közbe. Ez a kedvenc időtöltésem. Megint kezdek túlgondolni mindent, és igazából magam teszem depissé. Igazából élvezem, ha rossz kedvem van és tudok sírni valami miatt. Ezért sokat gondolkozok a rossz dolgokon az életemben és sokat vagyok egyedül és hallgatom a mély zenéimet. Sokszor inkább ezt csinálom, mint, hogy találkozzal a barátaimmal.

Igazából azért írtam ki ezt a kérdést, mert nemhiszem, hogy ez normális lenne, hogy élvezem ezt. Mert tudom, hogy simán jól lehetnék, ha egy kicsit is akarnám mert nincsenek akkora hatalmas problémáim. Viszont nem akarom jobban érezni magam. Vagyis nyilván jól akarok lenni, de közben imádom ezt az érzést, hogy megjátszhatom magamnak, hogy mennyire szar minden, és, hogy a problémáon filózhatok szabadidőmben. Néha nagyon szélsőséges hangulatingadozásaim vannak... pl. egyik pillanatban sírok a parkban egyedül a sötétben, aztán 10 perc múlv már ugrálok, táncolok fülessel a fülemben és tiszta izgatott vagyok, fogalmam sincs mitől. Nem tudom ez mi lehet. Valakivel volt már ez? Nem tudom, hogy ez normális-e... Meg hosszú távon ez biztos nem vezet majd jóra.