Sehol nem találom a helyemet, sem önmagamat, mikor fog ez változni?

Az a helyzet, hogy semmilyen vagyok. Nem utálnak az emberek, nem is szeretnek. Általában elfelejtik hogy létezem. Megpróbáltam önbizalomteljesnek tűnni, de ígyse változott semmi a kiállásomon, nem barátkoztak velem többen. Ez van bárhol vagyok. Se osztályban, se érettségi előkészítőn nem keresik a társaságom, pedig én próbálkozom, de olyan mintha zavarnám őket. Egy kétségbeesett magányos nyomoréknak érzem ilyenkor magam. Eddig azt hittem csak az osztály nem az én társaságom és nem velem van a baj, de az előkészítővel ismét lett egy olyan hely ahol nem találom a helyem, vagyis valószínűleg bennem van a hiba. Nem szeretek bulizni, piálni mint a kortársaim, de ha odakeveredek mégis, akkor ez nem látszik, tök jól elvagyok de ott se keresik a társaságom. Felelősségtudó, jövőmre gondoló ember vagyok, kicsit érettebb a koromnál. De mégse érzem magam a felnőttek körében se jól, kicsinek és tudatlannak érzem magam. Se a kortársaim körében se az idősebbekkel nem érzem jól magam. Már csak az egyetem az utolsó reményem... mit csinálok rosszul? Barátságos és humoros próbálok lenni de úgy érzem mintha ez úgy jönne le az embereknek hogy egy gáz csaj próbál barátokat szerezni. A külsőm alapján sokan intelligensnek és népszerűnek(!) hisznek...A személyiségemmel van a baj biztos... Nekem kéne változnom? Mit tegyek, hogy végre normális emberi kapcsolataim legyenek, valamint ne én legyek a láthatatlan unalmas senki?