Hogyan tudnám újra szeretni önmagamat?

Az elmúlt fél évben, amióta nincs olyan hely az életemben amit otthonomnak tudhatok (tesómhoz költöztem egy suli miatt bp-ről amit egyébként nemrég abba is hagytam..) és nem tudom kiélni magam rendesen, nem tudom levezetni a dühöm semmin mert itt semmi nem az enyém(szóval nem törhetem össze), azóta magamat bántom..

Az elején még csak néhányat beleütöttem a combomba de később, ahogy nőtt az önutálatom úgy kezdtem durvulni magammal szemben.. Már nem is gondolok arra hogy mást vegyek célba csakis magamat.. Pofozom, ököllel ütöm az arcom, a lábam.. Volt hogy a szekrény ajtót vertem a fejemhez közben sírtam, meg akartam halni és azt akartam hogy meghaljak.. Arra gondoltam hogy "miért vagy életben annyira utállak" "gyűlöllek.."

Mintha két ember lakna a fejemben .. A gyönge kis nebáncsvirágot gyűlöli és próbálja eltiporni az idegbeteg, őrült énem..(így Remélem érthetőbb a meg akarok halni és azt akarom hogy meghaljak dolog) Egyre jobban kezd ez az érzés bele szivárogni a mindennapjaimba.. Egyre többször érzem azt hogy megérdemelnék 3-4-5 pofont magamtól..csakúgy..

Jóideje nincsenek sikereim.. Ha egyáltalán volt valaha is. Igazából nem csodálom hogy Ennyire gyűlölöm magam..

Egyébként van egy tündér pasim is de még ő sem tudja kiszorítani a fejemből ezeket a csúnya gondolatokat..

Van úgy, hogy ha vele vagyok akkor sem minden okés de ha nélküle akkor teljes a káosz.. Akkor nem vigyáz a nebáncsvirágra senki.. Egyedül marad velem és.. És sérül.. Mindig megsérül..

Hogyan állíthatom meg ezt? Mit tegyek?

20/L