Emetofóbia és emiatt kialakult OCD. Már nem bírom! Kihez forduljak segítségért? (Hosszú lesz! )

Világ életemben rettegve féltem a hányástol (ez az emetofóbia). És világ életemben szorongó gyerek majd felnőtt lettem és ez csak fél erősítette ezt a fobiat bennem. 20 évesen elkaptam valami hányos vírust és hónapokig szenvedtem, nem tudtam enni normálisan, hónapokig emelyegtem, pánikrohamaim voltak ha utcára kellett lépni, mert mi lesz, ha épp az utcán leszek rosszul és más is látni fogja, ha hányok. Aztán végre 22 évesen jött egy kis fellélegzes (akkor azt hittem), anyám javaslatára elmentem egy pszichiáterhez. Ő írt fel kedély javítot és Frontint. Amire szépen rá is szoktam. De ott volt nálam mindig, ha jött volna a pánikroham. De a hányástol való rettegés megmaradt, csak talán annyit nem gondoltam rá. Aztán leallitott a pszichiater ezekről a gyógyszerekrol és viszonylag jobban is voltam. De elojott nálam egyfajta kényszeres viselkedés. Ami abban nyilvánul meg, hogy ha nem csinálok meg bizonyos dolgokat az épp aktuális számban (adott esetben ez a. Szám most nálam a 4,de ezen mindig változik), akkor hanyni fogok. Megtudtam, hogy ez az OCD, kenyszerbetegseg. Szóval már ez is van. És két éve (most vagyok 31)ujra járok pszichiáterhez, de ő az emetofóbiamat valamiféle gyermekkori traumára vezeti vissza és azt mondja, nem magától a hányástol mint eseménytol félek. Pedig de! És ez már rettegés! És egy hete elert a vesztem újra. Elkaptam 11 év után egy újabb hányos vírust. Most Rivotrilt szedek és eddig abban hittem (és működött is), hogy ha hányingerem lenne és veszek be Rivotrilt, akkor minden oké lesz. Most is, egy hete valamelyest megnyugtatott a tudat, hogy van nálam gyógyszer, nem lesz baj. Nem lehet baj! És láss csodát (hogy hihettem, hogy egy nyugtató hatású gyógyszer megakadalyozza a hányást?!), hánytam! Szerencsémre nem az a kínzó gyomorgörcsos vírus volt, mint 11 éve és egy hányással, nulla hányingerrel utána megúsztam a dolgot és lelkileg sem tett most padlóra a dolog. Bár most a kényszeres dolgaim mégjobban előjottek. És megdolt a Rivotrilba vetett hitem, hogy ha baj van és veszek be, akkor nem leszek rosszul. És most mégjobban rettegek a hányástol.

Tudom, hogy aki ebben sosem volt benne nem is értheti mi ez. Abban bízom, hogy van itt olyan ember, aki érti miről beszélek és tud valami tanácsot adni nekem, ami nála bevalt. Aki gunyolodna, kérem ne tegye, szörnyű így élni és titkolni mindkét "betegséget" a családom és a férjem előtt.