Emetofóbia és emiatt kialakult OCD. Már nem bírom! Kihez forduljak segítségért? (Hosszú lesz! )
Világ életemben rettegve féltem a hányástol (ez az emetofóbia). És világ életemben szorongó gyerek majd felnőtt lettem és ez csak fél erősítette ezt a fobiat bennem. 20 évesen elkaptam valami hányos vírust és hónapokig szenvedtem, nem tudtam enni normálisan, hónapokig emelyegtem, pánikrohamaim voltak ha utcára kellett lépni, mert mi lesz, ha épp az utcán leszek rosszul és más is látni fogja, ha hányok. Aztán végre 22 évesen jött egy kis fellélegzes (akkor azt hittem), anyám javaslatára elmentem egy pszichiáterhez. Ő írt fel kedély javítot és Frontint. Amire szépen rá is szoktam. De ott volt nálam mindig, ha jött volna a pánikroham. De a hányástol való rettegés megmaradt, csak talán annyit nem gondoltam rá. Aztán leallitott a pszichiater ezekről a gyógyszerekrol és viszonylag jobban is voltam. De elojott nálam egyfajta kényszeres viselkedés. Ami abban nyilvánul meg, hogy ha nem csinálok meg bizonyos dolgokat az épp aktuális számban (adott esetben ez a. Szám most nálam a 4,de ezen mindig változik), akkor hanyni fogok. Megtudtam, hogy ez az OCD, kenyszerbetegseg. Szóval már ez is van. És két éve (most vagyok 31)ujra járok pszichiáterhez, de ő az emetofóbiamat valamiféle gyermekkori traumára vezeti vissza és azt mondja, nem magától a hányástol mint eseménytol félek. Pedig de! És ez már rettegés! És egy hete elert a vesztem újra. Elkaptam 11 év után egy újabb hányos vírust. Most Rivotrilt szedek és eddig abban hittem (és működött is), hogy ha hányingerem lenne és veszek be Rivotrilt, akkor minden oké lesz. Most is, egy hete valamelyest megnyugtatott a tudat, hogy van nálam gyógyszer, nem lesz baj. Nem lehet baj! És láss csodát (hogy hihettem, hogy egy nyugtató hatású gyógyszer megakadalyozza a hányást?!), hánytam! Szerencsémre nem az a kínzó gyomorgörcsos vírus volt, mint 11 éve és egy hányással, nulla hányingerrel utána megúsztam a dolgot és lelkileg sem tett most padlóra a dolog. Bár most a kényszeres dolgaim mégjobban előjottek. És megdolt a Rivotrilba vetett hitem, hogy ha baj van és veszek be, akkor nem leszek rosszul. És most mégjobban rettegek a hányástol.
Tudom, hogy aki ebben sosem volt benne nem is értheti mi ez. Abban bízom, hogy van itt olyan ember, aki érti miről beszélek és tud valami tanácsot adni nekem, ami nála bevalt. Aki gunyolodna, kérem ne tegye, szörnyű így élni és titkolni mindkét "betegséget" a családom és a férjem előtt.
válasza:Nem gyermekkori, hanem csecsemőkori hányás alkalmával történt valami a nyelőcsöveddel. Ezért félsz folyamatosan a hányástól. 45 évig éltem így, végül csináltam magamnak egy masszírozót amivel megmasszírozom a nyakamat,(nyelőcsövemet)
Mióta ezt csinálom, azóta minden lelki problémám nyomtalanul eltűnt! Pedig engem már skizofréniával is illettek a puhatestűek(orvosok)
válasza: válasza:Szia! Ijesztő, hogy a soraid olvasása közben olyan volt, mintha ezt teljesen én írtam volna. Nem hittem volna, hogy van mégegy ilyen ember a földön akinek az emetofóbia mellett OCG betegsége is van.
Ha gondolod, írj üzenetet, hátha tudunk egymásnak is hasznos tanácsot adni! :)
21/L
válasza:"Tudom, hogy aki ebben sosem volt benne nem is értheti mi ez."
És gondolod, hogy a szakemberek, akik könyvből tanulták szakmájukat, Ők benne voltak? Átestek már ezen? De még csak hasonlón sem! És azok sem akik a könyveket írták!
Mert az ilyen magunkfajták, soha nem jutnak el addig, hogy olyan diplomájuk legyen, amivel ilyent esetleg papírra vethetnének.
A nyelőcső a legfontosabb érzékszervünk a lelkünk fejlődéséhez, és a tudatunk alakításához. A csecsemő, aki még nem lát, és nem tudja értelmezni a külvilágot-mert minden érzékszerve fejletlen-, mindent a szájába vesz, mindent megkóstol. Ha a nyelőcsövet valami durva sérülés éri, akkor ez az információgyűjtés hibásan működik.
Még tovább megyek! A gasztrookosok sem láthatják az elváltozást, hiszen a tükör, legújabban kamera, kifeszíti belülről a nyelőcsövet, így a sérülés nem látható. Különben is, egy fekete fehér képen amúgy sem látszik minden. Találkoztam már olyan emberrel, akinek ezt a sérülést egy vér érnek titulálták, de az orvos szava a döntő, a diagnózissal nem lehet szembe pisálni!
Azt ajánlom, hagyjál fenn a "szakemberek" dicsőítésével, mert bennünk csak még több kárt csinálnak!
válasza:A gyerekkori trauma, ami rossz irányba tereli a fejlődést valahol itt gyökeredzik! Mert a nyelőcsőből tévesen rögzülnek az információk, ezért vagyunk mi mások, mint a legtöbb ember!
Ráadásul, a sérülés alá bekerülő ételmaradványok ott rohadnak el. A néha néha a gyomorba jutó romlott étel, ételmérgezés szerű tüneteket okoz. Ezt eleinte, még gyerekként próbáljuk leplezni, ami későbbiek során erőlködésbe megy át. Ez végül leköti az agy minden szabad kapacitását, ami ahhoz kellene, hogy a boldogságot felismerje. Ezért boldogtalanok leszünk.
Tehát nincs külön pszichés betegség, mert minden ilyennek megvan a szervi eredetű oka!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!