Szerintetek ettől lehetek depressziós, és kedvetlen? Mit tegyek?
20/F
Felvidékről származom.
Vannak dolgok, amik bántanak engemet. Sokat csalódtam az életben, jóformán már könyvet írhatnék az életemről. Barátaim nincsenek, se barátnőm. Nem jó így egyedül, nem tudok kinek panaszkodni, magamba folytok mindent, nincs kit átölelnem.
Egyszóval nem vagyok a bőrömben az utóbbi napokban. Nem tudok kinek kibeszélni magamat, aki segítene rajtam. Az éjjel is rosszul aludtam. Kell a változás, de nem tudom hol. Nem járok sehova, állandóan csak otthon nyomom a telefont, bele fogok már gyagyulni. Nem tudok kommunikálni az emberekkel, nehezen húzzák ki belőlem a szavakat. Félek a csalódástól, hogy megint csalódok, hogyha megismerkedek egy lánnyal, hogy lesz-i köztünk több mint barátság. Neten nincs néha miről beszélni a lánnyal, unalmasak némelyikek, mindenkit egy zsákba raknak, hogyha egyik fiú perverz, akkor a többi is, és azok közé engem is oda sorol, de még nem is ismer, és már az elején elcseszi az egészet avval, hogy csak perverz fiúkra van szerencsére és normálisra nem.
Mi bánt?: nincsenek barátaim, nincs akire számítsak. Barátnőm sincs, nem jön össze semmi. Ez így tovább nem mehet. Szex is hiányzik, mivel még szűz vagyok, és el szeretném végre veszíteni a szüzességet.
Hol változtassak? Járok melóba iskola mellett, de ott is nincs mikor beszélni a kollégákkal/kolléganőimmel, mert szalagnál vagyok, és rossz ez így. Néhányszor tettek engem egy lányhoz, és jól éreztem magamat, elbeszélgettünk, elviccelődtünk, egy szóval volt élet kedvem. Ez tartott 1 hetet mondjuk, és más voltam akkor otthon, jobb kedvem volt, örültem, mindennek, pozitívan álltam a dolgokhoz. Aztán megbetegedtem, akkor nem tudtam menni melóba, akkor volt a nagy KRAKK, ekkor jöttek a depresszió, sírás, összerakódott minden ami az utóbbi időben velem történt, és elsírtam magam. Járok munkába, de hiányzik az, hogy valakivel beszélgethessek egész nap. Félek, hogy egyedül maradok, és nem lesznek barátaim, se barátnőm (vagy jövendőbeli feleségem, és családom).
Hol változtassak? Hogyan kezeljem a dolgokat, hogy jobb irányba forduljanak? Mert ez így tovább nem mehet. Így nem csak magamot teszem tönkre, hanem a körülöttem levő embereket is (családot).
Köszi a tanácsokat, és a válaszokat.
válasza:Az írásod alapján egy nagyon értelmes embernek tűnsz, és látom benned az akaratot is. Engem súlyos depresszióval és szuicid hajlammal kezelnek, hátha tudok segíteni:)
Keress magadnak valami olyan dolgot, elfoglaltságot ami örömet okoz. Lehet ez a sport is, rajzolás, írás, olvasás, képzőművészet, vagy akármi ami eszedbe jut. Próbáld ki magad olyan tevékenységekbe is amit eddig nem csináltál, az sikerélményt fog okozni:) Próbálj ki új dolgokat, vezess be egy napi rutint, ami neked kényelmes. Legyen meg a pihenés is, a kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van. Kipróbálhatod a jógát és a meditációt is, az idegeket lenyugtatja.
Írd le egy lapra a terveidet. Legyenek hosszútávúak és rövidtávúak egyaránt, csinálj egy fontossági sorrendet. Szükséged van emberi kapcsolatokra, egy barátnőre, és stb. Az is jótékony hatással van, ha jó kapcsolatot alakítasz ki a családdal, javítasz rajta. Illetve, próbálj elengedni, és nem görcsölni a dolgokon. Tudom, bazi nehéz. Egy jó barátom mindig azt mondogatta hogy "tanuld meg leszarni a dolgokat". Elsőre teljesen értelmetlennek és képtelennek tűnt, de végül neki lett igaza. Túl sok dolgon jár egyszerre az agyad, túl sok mindent szeretnél egyszerre megvalósítani. A fontossági sorrend ezt is segíti, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozz, és ne legyen káosz a fejedben. Ez megkönnyíti a mindennapjaidat is.
Ha úgy érzed, hogy végképp nem megy semmi, elveszett vagy, akkor keress fel egy pszichológust. Vele meg tudod beszélni amit szeretnél, tudna tanácsokat is adni, hogy hogyan legyen tovább. Nekem ez, és az orvosi kezelés segített nagyon. Olyan mintha eddig nem is éltem volna, csak most. Ez igaz is...A szenvedés és a magány nem élet. De ha egyszer elindulsz az úton lehet, hogy az elején nehéz lesz, de később egyre könnyebbé válik. Eddig képtelen voltam a boldogságra, és akármilyen egyéb érzelemre. Közömbös voltam a világ felé, nem éreztem se fájdalmat, se magányt, se dühöt vagy boldogságot - csak végtelen ürességet. És ez az ami szörnyű. Rengeteg depressziós embert ismerek magam körül, látom őket nap mint nap, látom hogy min mennek keresztül. És, ez nagyon igazságtalan. A depresszió nagyon sok olyan embert ragad el, akiben ott van a lehetőség, a tehetség, a szeretet, és igazán jó emberek. Ez az mit fáj látni.
Ha gondolod rám írhatsz. Orvos ugyan nem vagyok, de hosszútávú céljaim között szerepel ez is :) Segíteni szeretnék az emberen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!