Miért nem foglalkozik senki azzal, hogy talán depressziós vagyok?

Objektíven nézve ennek több oka is van annak, ha ezt nem veszik komolyan. Először is a középiskola végeztével nagyon sok 18 éves lány átesik ezen. Legalábbis az én környezetemben számtalan személynél megfigyeltem, hogy ha nem sikerült a felvételi, akkor hónapokig csak kisírt szemekkel, napszemüvegben lehetett őket látni, valamint B terv gyanánt azt látták a legjobbnak, ha azonnal megházasodnak és szülnek. Továbbá ennek a generációnak a szülei olyanok, hogy nehezen értik meg ezeket a lelki gondokat, hiszen ők mindig sokat dolgoztak, kisebb volt az igényük az egyetemi oktatásra, valamit nem látták ilyen kilátástalannak a helyzetet, ha el kellett menni szüretelni vagy betonozni a megélhetésért.

Lehet, hogy most kicsit kegyetlennek vagy előítéletesnek hangzott ez a dolog, de nagyon is megértelek. Én is túl vagyok már pár kudarcon, valamint azzal sem tudlak hitegetni, hogy az élet sokkal könnyebb, mint amilyennek látszik... de azt biztosan megmondhatom, hogy még nagyon fiatal vagy, nagyon erős tudsz lenni (ha akarsz) és még ha senki is lennél (nem vagy), akkor is felépíthetnéd nulláról az egész új és boldog életed. :)