Hogy lehet nem megzakkanni az elszegényedésbe? Meg lehet szokni?
A megszokás alatt nem kényszerű együttélést értek, hogy úgy sincs más, kénytelen elviselni az ember, hanem azt a fajta azonosulást, amikor már nem is hiányzik az egykori jobb sors.
A kérdésem nem kamu és nem nyafogó rinyálás, hanem annál komolyabb és mélyebb. Komplex probléma, mert sajnos az a helyzet, hogy régebben eléggé jó sorom volt anyagilag. Nem voltam Forbes címlapsztori, de fillérezős gondok nem voltak. Párkapcsolatban éltem, nem voltak tartozásaim, tehát úgy gondolom, hogy volt egy ún "rendezett anyagiakkal rendelkező" életem. Aztán a válság fenekestől felfordított mindent. Lecsúsztam. Adósságok is lettek és elindult egy hullámvasút, ami eléggé kicsi amplitúdójú. Jelenleg elvagyok, bár a párom is elhagyott évekkel ezelőtt. Nem vagyok társfüggő, igyekszem autonóm életet élni, de azért néha hiányzik, hogy nincs társam. Anyagilag úgy elvagyok, nagyon enyhén talán jobban is, mint a mélyponton, de annyira haragszom magamra, hogy hoztam pár rossz döntést és azért is, hogy nem tudok visszakapaszkodni. Ez az önbizalmamat is aláássa, ami az önértékelésben is hátráltat, így az ismerkedésben is erős a hendikepp.
A kérdés csak az, hogy aki került már hozzám hasonló helyzetbe, mit tett? Ténylegesen és őszintén azonosulni tudott és így lelte meg a lelki békéjét, vagy fel tudott jönni újra, okulván a korábbiakból, jobban megbecsülve a dolgokat így meglelvén a jól szituált lelki békét?
Én próbáltam mindegyiket, de most kicsit inkább úgy érzem magam, mint aki nem tud felébredni a rémálmából, pedig már nagyon szeretne, mert ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. A saját felelősségem is benne van a dologban, nem vitás, bár most perpill nem leszek előrébb sem azzal, ha a körülményeket okolom, sem azzal, ha magamat utálom. Csak néha azt érzem, hogy kezdek becsavarodni és megzakkanni.
Ez nem kamu és kérem is, hogy akinek csak sértegetésekre telik, az kivételesen ne írjon be semmit.
válasza:"Anyagilag úgy elvagyok, nagyon enyhén talán jobban is, mint a mélyponton"
Akkor nem is annyira az anyagiak a gond, hanem hogy oda lett az önbizalmad, és hogy azt visszaszerezd, nagy kitartásra lesz szükséged. Attól függetlenül kéne tudnod visszaszerezni, hogy közben sikerül-e újra anyagilag feljebb kapaszkodnod, vagy sem. De ha belegondolsz, minél szerényebb körülményekről beszélünk, annál többen élnek azon a színvonalon - és igenis tudnak elégedett, boldog életet élni, mert tényleg nem a pénz boldogít. Igen, meg lehet szokni - csak nehéz, ha korábban jól éltél. Az értékrendedet gondold át, és próbáld meglátni mindazt, ami úgy teszi szebbé az életet, hogy közben ingyen van. Egészséges vagy? Főnyeremény! Ne az legyen a cél, hogy újra olyan életszínvonalon élhess, mint korábban.
1es jót írsz, és igazad is van. Próbáltam ezeket így kondícionálni, egy időre sikerült is, de most pont ott tartok,mint az a döbbent gyerek, aki lelövi az osztálytársát és csodálkozik, hogy azért nem kel fel,mert nincs több élete, mint a játékban.
Úgy érzem most hogy már nem vagyok kíváncsi a kicsinyes szopáskákra meg erre az örökös "Mit miért NEM lehet"-re. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Érzelmileg. Persze, nem vagyok hülye, az eszemmel tudom.
válasza:"Próbáltam ezeket így kondícionálni, egy időre sikerült is"
Akkor most biztos valami lelki mélyponton vagy, amire rátesz a borongós idő, meg hogy (a boltok szerint máris) jön a karácsony, ezért egyre inkább nyomatják, hogy költekezz, költekezz, ami ugye neked nem fog menni olyan jól mint régen - de ne add fel, igenis elmúlik majd megint a rossz kedved. Van hol laknod, van mit enned, van ruhád, van munkád, ez a fontos. Arra vigyázz, hogy nehogy bánatodban elkezdj inni, drogozni vagy ilyesmi. Ha bagózol, hagyd abba, ne csináld ki az egészségedet, mert az minden szempontból csak árt, meg egyébként is egy vagyon, amit elfüstölnek egyesek.
válasza:Szerintem az a baj, hogy beleragadtál a múltba: nem tudsz magadnak megbocsátani, és arra koncentrálsz, meg a jelenre, és nem a jövőre. Oké, hülyesége(ke)t csináltál - de ne vádold magad emiatt állandóan, ne őrlődj. Tanultál belőle, hasonló helyzetben már most is másképp döntenél, másképp viselkednél stb. Zárd le a múltat. - Tudom, nem könnyű, hiszen még a jelenben is iszod a levét. De előbb-utóbb vége lesz ennek is, mint mindennek. Helyrejössz teljesen, összeszeded magad anyagilag és lelkileg is. - Ha ennek a folyamatnak a gyorsítása érdekében tudsz valamit tenni (pl. tanulni, jobban fizető munkahelyet keresni), akkor hajrá, tedd meg.
Szerencséd van amúgy, mert bár nyom ez az egész, de láthatóan a harcos típus vagy te is, nem az a panaszkodós-nyafogós-de-semmit-nem-csinálós. Úgyhogy tervezd nyugodtan a jövőt, merj nagyot álmodni (persze azért ésszel), és békülj ki önmagaddal. Sok sikert. :)
válasza:Hát van egy ilyen hozzáállás talán esetleg h ez van
és akkor hogy a lehetőségekhez képest kell kihozni a lehető legpozitívabbat, lejobbat.
válasza:A legfontosabb, hogy fogadd el ami van. Kész. Nincs mit tenni. Ne bántsd magad, mert becsavarodsz, depis leszel vagy stressz beteg és jönnek a betegségek és az méginkább visszavet.Tudd, hogy a nehézségek a fejlődésedet szolgálják. Igen tudom, nehéz, de érted van, nem ellened. Lásd meg a történetben a tanulságot és ne kövesd el újra ugyan azt a hibát. Nézzd vagy hallgasd meg a youtube-on Brian Tracy " A főnix szemináriuma" előadását.
Vannak és lesznek is előtted tán mélyebb gödörből kimászók.
Tényleg nagyon hasznosak a motivációs előadások.
Sok sikert!
Sziasztok. Köszi mindenkinek. Kaptam egy nagyon hosszu privátot is. Ígérem azt is végigolvasom csak idő kell hozzá.
Összegzésképpen: én nem balzsamozgatás és fájdalomcsillapítás hívő vagyok, hanem a valós okok megszüntetését pártolom.
Ha éhesek vagyunk, enni kell, nem az éhségérzetet megszüntetni.
Pont ezért a motiváció és a kitörés közelebb áll hozzám, mint s beletörődés, vagy az, hogy nem vagyok magammal őszinte és figyelmen kívül hagyom az érzelmi szálakat. Ez csak ideig óráig hat, mint a fájdalomcsillapító, majd kimegy a hatása.
válasza:Ami még segíthet: a humor. Hogy saját kínodon és nyomorodon is tudj röhögni.
Mondom ezt én úgy, hogy ma épp ennem sincs mit. Még van pár nap fizetésig, és elfogyott a pénzem. Egyedül élek, én is hoztam pár rossz döntést, ami miatt ide jutottam.
Jót mondasz a humorral. Megpróbáltam, volt hogy működött, de elkopott a varázsa és belefásultam, ráuntam pl erre, hogy a saját nyomoromon röhögjek.
Próbálom állandóan elemezgetni a saját személyiségjegyeimet, és fura, mert sok mindenben annyira másképp vagyok huzalozva, mint a nagyátlag. Ez nem jobb vagy rosszabb csak más.
Én alapvetően mindent hamar megunok. De nagyon hamar. Kevés dolog tudja hosszan lekötni a figyelmemet vagy az odaadásomat.
Ezek a humorérzék, elfogadás, elengedés stb stb nálam csak ideig óráig működnek, tényleg mint egy algopyrin, aminek aztán kimegy a hatása.
Most ezeket nem azért írom le, hogy úgy tűnjek, hogy nekem semmi sem jó, csak tényleg az van, hogy amit már ismerek, amit tudok már előre szinte másodpercre, azokba a rutinszerű dolgokba már nem megyek szívesen bele.
Ez nem csak az anyagi gondok kezelésére vonatkozik, hanem pl programok, baráti kör, találkozók, bulik stb. Amit már előre tudok, hogy milyen és ez a milyenség nem valami átütően komoly dolog, azokat már kerülöm, mert olyan fásult és közömbös vagyok.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!