Kisebbségi komplexusom van vagy mégis mi bajom lehet?

17 éves lány vagyok, most kezdtem a 11. osztályt.

Mióta gimnáziumba járok gyakran érzem rosszul magam és sokkal erőteljesebben érzem azt, hogy nem vagyok elég jó. Egyre jobban érdekel vajon mit gondolnak rólam mások, mennyire tűnhetek egy adott szituációban nevetségesnek vagy éppen szánalmasnak. Nem vagyok magammal, a külsőmmel elégedett. Hiába próbálnak felvidítani, a barátaim dicsérni, egy ideig jól érzem tőle magam, de az érzés hamarosan ugyan úgy visszatér.

Az iskolában a sok ember között egyszerűen nem bírok meglenni, nem bírom elviselni ha bámulnak, nem merek másokkal beszélgetést kezdeményezni, félek kiállni az osztály elé. Ha olyan helyzetbe kerülök azonnal lever a víz, remeg a lábam és szédülni kezdek. Nem tudom mégis mitől lehet, nem szeretnék így élni. Anyukám már ki van rám akadva, néha egyenesen nem tart normálisnak. Ő maga sem tudja mit mást mondhatna, ugyanis mikor mondja ne foglalkozzak mások véleményével, egyszerűen nem tudom megfogadni. Fiúm sem volt még, ugyanis hiába tetszik bárki is, nem merek kezdeményezni sem, illetve ha valaki mégis felém nyit lerázom, ugyanis megrettenek, félek. Én magam sem értem, egyszerűen már nem tudom mit tegyek. A kérdés kiírása közben is gombóc van a torkomban.

Remélem valaki tudja pontosan mi bajom lehet, mit tegyek, hogy szépen lassan ,,megjavuljak". Ha valaki közületek volt már hasonló helyzetben, mit tett, hogy kikúrálja magát? Lehet egyáltalán tenni valamit? Hogyan kezdjek neki?

Előre is köszönöm a válaszokat!