Mégis hogyan viselkedjek a családtagommal, hogy ne kergessen engem az őrületbe?

Mamánál lakom. Felnőtt vagyok. Ő nevelt sokáig. Anyával nem jó kapcsolata. Lassan kezdem érteni, miért.

A lényeg az, hogy most rengeteg problémám van és még ő is rátesz. Mellette van egy papagájom. A probléma nem a mostaniakban indult el, hanem már jó pár hónapja. Senkinek nem mondogatja meg a magáét, hanem csak mindent rajtam vezet le. Ha pedig visszapofázok neki, akkor rendes hangnemet vesz fel, kiforgatja szavaim és szépen kimagyarázza magát úgy, hogy én legyek a hibás! Ha pedig ezt is megjegyzem neki, akkor ordibál, hogy kötekszem és hogy viselkedek én egy időssel.

Tegnap verte ki nálam végképp a biztosítékot, amikor megjegyezte, hogy papagáj ketrecét mostantól csakis ő takaríthatja, én ne nyúljak hozzá. Én meg mondtam neki, majd felváltva. Erre elkezdte rám szidni még az Istent is, meg jött a szokásos, hogy ez az ő háza (amit mellesleg mindig hallok tőle mostanában), na, meg, hogy mit képzelek én magamról...stb. Mikor már sírni kezdtem , mert nem bírtam még az is baj volt, hogy sírtam. Aztán, mikor kiordibálta magát velem, akkor nyugodtan leült és ebédelt.

Kérdezte, hogy én kérek-e enni, mondtam, nem. Erre vigyorogni kezdett és annyit mondott,,hát jó akkor".

Akkor, amit soha nem bocsátok meg neki. Pár napja kaptam anyától egy kis szobacicát. Kitessékelte a házból és azt mondogatta, hogy ő dönti el, mi legyen, mivel az ó háza. Anyámat és a cicát is mindennek szidta.

Úgyhogy így viselkedik velem, most már nagyon hozzá sem lehet szólni. Vergődik velem, szitkozódik, ha szólok gúnnyal válaszol. Ha kérdezek valamit, nem lehet kérdezni tőle, mert ma például megkérdeztem, hogy van, erre ő mondta, ,,vak vagy, hogy nem látod, hogy vagyok".

Mellesleg, állítólag szegény annyira szédül, hogy nem bír létrára állni... most jön haza a rokon és még a létre legfelsőbb fokán állt ma reggel minden segítség nélkül, holott azelőtt kért segítséget.

Na, meg még csinál jó pár dolgot.

Na, már most, hogy ne tegyem miatta magam tönkre és ne okozzak magamnak kárt, neki örömet. Hogyan tudom kezelni ezt az embert?

Köszönöm tanácsokat és válaszokat.