Borderline nőként ne is akarjak párkapcsolatot?
En azt mondom h probalj hasolno betegsegu emberrel osszejonni, igy megertitek egymas cselekedeteit es konyebben elfogadjatok, de am azt nem ertem h ha ezeket tudatositod hh nem tudod mersekelni legalabb a dolgokat??
En pl drogokat, italt es minden tudatmodositot kerulnek a helyedben h mindig jozanul tudjak gondolkodni, de nem ertek a betegsegedhez szoval csak egy otlet. Sok sikert a parkereseshez es a gyogyulashoz.
Bipoláris férfiként én annyival tudlak biztatni, hogy tapasztalatom szerint a hozzánk hasonló "elmeroggyantak" általában toleránsabbak, mert kb. tudják min megy keresztül a másik, ezért jó esélyed van kapcsolatra. Kissé viharos és szenvedélyes lesz, de annyi baj legyen.
Annyi hátránya van ennek, hogy ilyenkor a felek általában rángatják is egymást rendesen, ha valaki mélyrepülésbe kezd, akkor a másikat is húzhatja magával és ez nagyon rossz érzés.
Ez nem jelenti azt, hogy ne jöhetnél össze egy teljesen átlagos pasival, de viszonylag az elején jelezd szerintem, hogy mi a helyzet, mert ez ugye nem látszik eleinte és szerintem megérdemel a másik annyi tiszteletet, hogy még azelőtt fusson el mielőtt beléd szeret. Én legalábbis nem nagyon titkolom és így tartom korrektnek.
Nyilván az én esetem más, de egész normális és tartós kapcsolatokat sikerült kialakítani. Ha valakit szeretsz akkor nagyon sok hülyeségét képes vagy elviselni és ez oda-vissza érvényes.
Van még egy olyan árnyalata is a dolognak, hogy rendelkezel olyan tulajdonságokkal ami egyeseknek nagyon szimpatikus lehet. Én pl. nagyon értékelem azt, ha egy nő rettentően ragaszkodik hozzám. Tudom, hogy ez egészségtelen, de hát ez van. A bordelineban is van pár extremitás ami esetleg kifejezetten bejöhet valakinek.
Meg hát persze sok múlik a külsődön. Ha nagyon dekoratív vagy akkor könnyebb dolgod van.
Szerintem ne keseredj el, össze fog jönni, hidd el. Biztos vagyok benne, hogy van olyan aki igaz szerelemmel tud szeretni. Arról nem beszélve, hogy a terápia hatására lassan de biztosan javulsz is folyamatosan.
Köszönöm azoknak akik bátorító kommenteket irtak.
Az, hogy valaki Himalajat akarja megmaszni nekem nem ugyan olyan kaliberű mint az, hogy társat szeretnék és nem éppen vagyok rá alkalmas. Az ember társas lény. Jó annak aki nem feltekenykedik, ez lenne a normális. Én is az szeretnék lenni. Azt, hogy valaki miért betegesen féltékeny, és, hogy miért nem bírja abba hagyni csak az érzi aki szenved tőle.. nem hobbiból csinálja.
Nagyon fájó volt azt a sort olvasni, hogy "jár neki annyi tisztelet, hogy elfusson mielőtt beléd szeret". Végig gondolni, hogy igazából ha tudnak rólam az emberek milyen vagyok inkább futnanak a legtöbben és ezzel kell beharangoznom minden kapcsolatom elejét... Egyszer már el is mondtam egy srácnak, meg is kaptam, hogy neki ez sok és nem tudja hova tenni azt ami velem van. Ezt elmondtam az akkori terapomnak és azt mondta elkergettem a srácot és hagynom kellett volna, hogy megismerjen. De én meg nem akartam fölösleges köröket futni így felvazoltam neki, hogy figyu néha bekattanok és ezt meg azt elhajitom tudod stb. Nem csoda, hogy elmenekult. Most ezt poenosra fogtam, de elég szomorú. Valahogy a középutat kellene megtalalnom, de tényleg úgy érzem, hogy így senki nem fog szeretni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!