Ez lehet borderline?

Sziasztok! Tudom, már sok ilyen kérdés van fent itt, de szükségem lenne kívülállók tanácsára, mivel ezen a téren nem számíthatok a közvetlen környezetem segítéségére, talán még félek is a véleményüktől.

Tizenhat éves vagyok, lány, és az utóbbi időben kezdtem el olvasni a borderline személyiségzavarról, mert zavaróan sok tünetét észleltem magamon. Ez erősen öndiagnosztika, sajnálom, ezért is kérek most segítséget.

Évek óta rettenetesen félek a magánytól, rettegek attól, hogy elhagynak a barátaim. A családtagjaimmal szemben még nem észleltem ezt, csak azokkal a emberekkel szemben, akikkel önerőmből ismerkedtem össze. Nemrég a legjobb barátommal elkezdtünk eltávolodni egymástól, amit egész egyszerűen nem bírtam, állandóan piszkáltam, verbálisan is bántottam, ezt belátom, közben mégsem akartam, hogy elhagyjon engem a többiekért. Amikor ez megtörtént, és betelt nála a pohár, pár triviális dologgal annyira megbántott, hogy már hetek óta nem vagyok hajlandó beszélni vele, és már az említése is feldühít, akár el is sírom magam ilyenkor (visszaadott egy könyvet, amit én adtam neki, hogy olvassa el, másik úton ment haza, hogy ne kelljen együtt mennie velem és azt mondta a kiakadása utáni második napon, szűkszavúan, hogy még meg van sértődve rám). Ennek másfél hónapja, és egyre azon kapom magam, hogy nagyon hiányzik, de képtelen vagyok rávenni magam arra, hogy én kezdeményezzek, egyszerűen nem engedi a büszkeségem, és úgy tűnik, ő is tökéletesen megvan nélkülem. Azt hiszem, ezzel dühít fel engem a leginkább, ahogy ezt írom, már megy a fejemben, hogy szemét-szemét-micsoda-egy-szemét-ez, és úgy érzem, azt akarom, hogy szenvedjen, mert mi az, hogy jól meri magát érezni nélkülem?! A szemétje.

Van egy másik barátom is, akivel jól megvagyok, nála pedig kifejezetten az van, hogy van imádom, vagy gyűlölöm, attól függ, hogy viselkedik velem. Ha jól elbeszélgetünk, akkor odavagyok érte, ha viszont inkább a másik barátjával van (akivel kilenc éve ismerik egymást, szóval abszolút prioritást élvez hozzám képest) rettenetesen féltékeny, dühös és sértett leszek. Ez a lány, a másik barát, jelenleg 43 kilót nyom, és nem derült ki, milyen egészségügyi problémája van. Már többször is gondoltam arra, hogy jó lenne, ha meghalna, mert akkor a barátom velem foglalkozna inkább, csak az a baj, hogy meg is zuhanna. Istenem, ezt még leírni is szörnyű.

Azért is vetemedtem arra, hogy ezt a kérdést kiírjam, mert tegnap összevesztem ezzel a lánnyal. Alapból is szörnyű hangulatom volt, abszolút hullámvölgy, és annyira kiakadtam, hogy kékre vertem az egyik alkaromat a saját kezemmel meg egy fémtokkal. Nem ez volt az első ilyen eset. Ráadásul az egész tegnap estét végigzokogtam, a földre borulva vagy a hajamat tépve, pedig ez biztosan nem volt egy olyan súlyos összezörrenés. Egyszerűen nem foglalkozott velem, megint, amivel kiakasztott, amikor amúgy is rossz napom volt. Így belegondolva, vele is harapós is bántó voltam, nem is csoda, hogy nem akart velem beszélni.

Szerintetek szükségem lenne egy terapeutára vagy ilyesmire?