Ha valaki hosszú időt tölt el a vendéglátásban dolgozva törvényszerű hogy idővel pszichés gondjai lesznek?

72%-os ne tulozz, nem pedagogus ellenessegrol van szo, de mindenki tudja milyenek a pedagogusok...senki sincs odaig a munkajuktol. Tisztelet a kivetelnek.

Amugy csak konnyebb a tanitas, ha mar nem vendeglatozol, hanem tanitasz, nem? Sajat magad igazoltal ra arra amit a (szerinted) pedagogus ellenesek irtak.

Es azert a hetkozbeni szabadnap nem olyan, mint hetvegen, akkor ezt neked is tudnod kene, ha vendeglatoztal.

A gyerekek meg az emberek hogy milyenek az egy tok mas tema, eljutunk Makotol Jeruzsalemig.

69%-os, idézőjelet használtam...

Bár akár anélkül is megállhat, mert nekem meg például az tök uncsi, hogy sokan bármiféle mélyebb belelátás nélkül nyomják a lózungokat, hogy milyen könnyű tanárnak lenni, szünetek, ücsörgés stb., és fogalmuk sincs arról, hogy mennyi "láthatatlan pluszmunka" van ebben, szóval hogy milyen, ha valaki tisztességesen, lelkiismeretesen csinálja. A témához kapcsolódva: pont ez a csoport szokott kiégni, ezért elhagyni a pályát (vagy még hamarabb). Akik nem veszik komolyan, azoknak nincs mitől kiégni...

Egyébként én is azt szoktam mondani, hogy tessék, ki lehet próbálni, áll a zászló mindenkinek. Érettségi, utána 4 év főiskola vagy egyetem, és már lehet is kezdeni gyakornokként, havi nettó 100 ezer körül.

Szerintem egyébként nem lehet "centivel" összehasonlítani a két szakmát.

Igen, mint írtam, én abbahagytam pár év után a vendéglátózást, pedig szerettem. És nem azért, mert hű-de-nehéz, hanem azért, mert családdal, gyerekkel számomra összeegyeztethetetlen. Volt presszós szomszédom még tini koromban, a gyerekére állandóan egy másik szomszéd vigyázott. Na, én ezt nem akartam, úgyhogy a GYES után már kötetlen munkaidős munkám lett, közben pedig folytattam a régebben félbehagyott tanulmányaimat...

Egyébként nem mennék vissza - és nyugodtan beleláthatod ebbe is, hogy tulajdonképpen titeket igazollak -, de több okból sem, nem csak azért, mert fizikailag és időben több (mert szellemileg meg közel sem olyan lezsibbasztó, mint az iskola). Annak ellenére sem, hogy legalább a dupláját keresném a mostani fizetésemnek, ha nem többet.

Nekem egyébként teljesen mindegy, melyik nap szabad. Amúgy szoktam dolgozni hétvégéken is, persze csak pár órát, és evidensen nem az iskolában.

Az meg szerintem teljesen mindegy a kiégés szempontjából, hogy gyerekekkel vagy felnőttekkel dolgozol, ember-ember. (Nem mellesleg a gyerekeknek vannak ám szülei is, tudtad? :D Meg a "kedves" kollégák is felnőttek, és nehogy azt hidd, hogy egy összetartó, homogén valamiről van szó, mert iszonyatos sok konfliktus adódik nap mint nap.)

De egyébként lehet, hogy megint váltani fogok, már gondolkodtam ezen az elmúlt kb. egy évben, mivel én is a kiégés szélén állok kb., de ha lesz rá lehetőség, akkor most már tényleg olyan területre megyek, ahol nem sok közöm lesz emberekhez...