Úgy érzem, hogy nem erre lettem teremtve. Belebetegedtem. Mitévő legyek?
17 éves fiú vagyok. Olyan beállítottságú, aki szeret mindenben részt venni, szervezkedni és valami olyant létrehozni, amivel adhatok valamit a világnak. Gyerekkoromban rengeteg programban, táborban, stb. részt vettem. De ahogy elkezdtem nőni, úgymond "kinőttem" ezeket és jelenleg abból áll az életem, hogy alszok, táplálkozok, suliba járok, tanulok és ezeken kívül a többi időmben bámulom a szobám falait és ez ismétlődik minden nap. Annyira, de annyira szeretnék ebből a helyzetből kitörni... sem egy normális hobby-m, se egy szabadidős foglalkozásom nincs. Ebbe a monoton, "szar" életembe belefáradtam, depressziós lettem és bárhogyan próbálkozom, nem találok kiutat.
Igazából tudom azt, hogy mivel szeretnék foglalkozni, hogy mit szeretnék, hogy a hobby-m legyen... Egy kamerára lenne szükségem, amivel fotózhatnék és különböző jellegű lisfilmeket gyárthatnék. De a szüleim nem hajlandóak nekem megvenni, ugyanis ők nem látnak ebben jövőt és semmiben sem támogatnak, de az viszont zavarja őket és szomorúak, hogy depis vagyok de mégsem akarnak segíteni. És ez annyira fáj...
Olyan rossz érzés tudni azt, hogy képes lennék valamire, de elnyomnak és egy nagyon szürke, unalmas életet kell éljek. A másik, ami nagyon fáj, hogy a testvéremet a hobby-jával kapcsolatosan nagyon támogatják. Ő verseket, meséket és újságcikkeket ír, amelyeket publikálnak is. De rólam a szüleim valahogy nagyon megfeledkeztem...
Nem tudom mit tegyek, hogy ki tudjak tőrni. Kérlek adjatok tanácsokat, mert már tényleg nem bírom ezt a monotonitást...
*kisfilmeket
*megfeledkeztek
*törni
Szerintem menj el diakmunkazni, igy megtudod venni a kamerat is , vmint le is foglalod magad, uj embereket ismersz meg, onallobb leszel stb..
En is megyek majd diakmunkra :)
Hát jah, lehet el kellene takarodnod dolgozni, ha már ennyire ki vagy.
Jah, gondolom annyira nem érdekel a filmezés.
Dehogy vagy te depressziós, csak azt hiszed magadról, mert túl sok időd van gondolkozni.
Ami szerintem furcsa: 17 éves koromban, az érettségi előtti évben én azzal voltam elfoglalva, hogy érettségire készüljek, letegyek két nyelvvizsgát és a fakultációs tárgyakból fakadó plusz anyagokat dolgozzam fel. Ha izgalmakat keresel, menj diákmunkába, ahogy előttem írták. Bár mielőtt ebbe belekezdesz, érdrmes lenne mérlegelni, nem tudnád-e azt az energiuát abba ölni, hogy jövőre te válaszd az egyetemed és ne az egyetem válasszon téged.
Ne menj diákmunkára, mert kilógathatod a beled, akkor sem fogsz annyi pénzt összekaparni, hogy azt pénznek lehessen nevezni. A diákmunka lehúzás.
Célszerűbb, ha létrehozol egy boltot a Shopify-on, és elkezdesz valamit importálni az alibaba.com-ról, amit el tudsz adni. Ez kevés pénzből is elindítható ún. dropshipping módszerrel, ennyit talán megérsz a szüleidnek.
Köszönöm a hasznos és a kevésbé hasznos válaszokat is! Tavaly egész nyáron diákmunkáztam és ahogy az egyikőtök írta is, 3 hónap alatt alig tudtam összeszedni annyi pénzt, hogy vegyek egy laptopot. Napi 10 órát dolgoztam minden nap, még hétvégén is! De ezt idén a testi egészségi állapotom miatt nem tudom megengedni magamnak sajnos, pedig hidjétek el, hogy nem az a beállítottságú tini vagyok, aki lehúzza a szüleit. Mindig a legkevesebbel is beérem. Most az egyszer kértem egy kissé "nagyobb" dolgot... Amúgy más is érdekelt... pld. akartam hangszeren játszani és bár nem mondták ezt így ki a szüleim, csak célozgattak rá, a hozzáállásukról nem csak nekem, másnak is az jött le, hogy "hülye vagy fiam, ez neked úgy sem menne,hahaha....".
Szerintem igenis bele lehet ebbe betegedni. Abba, hogy egyfolytában csak azt hallom, hogy a testvéremet "istenítik", én nem vagyok rá irigy, sőt büszke vagyok rá, de valaki engem is vegyen már észre. Abba, hogy egyfolytában az jár az eszembe, hogy én képes lennék valamit adni a világnak, de elnyomnak. Abba, hogy egy semminek érzem magam, semmit nem csinálok, egy teljesen haszontalan figura vagyok, és bár ezen szeretnék változtatni sehogy nem megy.
Amúgymeg az érettségiig még 2 évem van!
Á kezdelek érteni, szóval azt hiszed, még ráérsz, pedig most kellene igazán hajtanod a tanulásban, mindent akarsz, és semmi nem jó.
17 évesen elég idős vagy, hogy tudomásul vedd, a jelenlegi eszközeid azok, amikkel tenni tudsz magadért, akár tetszik, akár nem. Igen, a diákmunka lehúzás. De ha akarsz valamit, ne itt sírj, hogy a szüleid nem veszik meg, hanem ahogy a laptopnál is, spórold össze az árát. Nem olyan nehéz, mikor én voltam kamasz, az első butafonomra két évig spóroltam. Így tanulsz türelmet és kitartást. Vagy nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!