Volt már hogy öngyilkos akartál lenni?

Szia! Igen volt, többször is. Az segített, hogy végiggondoltam az életemet és ráébretem,hogy valójában mennyi mindent értékelhetek, de nem teszem. Azt, hogy van lábam, kezem, látok és a körülöttem élő emberek között mennyi olyan van, akinek a nehézségei százszor meghaladják az enyémeket, mégis pozitívak és mennek előre. Sokat segít, ha valakivel tudsz erről nyíltan beszélni! Amikor megfordult a fejemben az önygyilkosság, nagyon gyakran meghalt a közelemben valaki.(mindig jelnek vettem, hogy mit gondolok én,hogy meghaljak) Baleset stb. Ez ráébresztett arra, hogy basszus én eldobnám az életemet, más pedig mit meg nem adna azért,hogy élhessen,meggyógyulhasson egy betegségből..Nem kell messzire mennem, a legjobb narátnőm 2 éve kómában van egy súlyos baleset miatt.Hát ilyenkor sokszor arra gondolok, hogy én eldobnám az életem, ő pedig ha tehetné, élne.Nagyon nehéz volt nem összezuhanni, de erőt ad, hogy érte élehetek és érte elviselem a nézségeket,mert tudom,neki sokkal borzasztóbb. Nem tudom te milyen problémákkal küzdesz, de biztos vagyok benne, hogy akár mi történik, az érted és nem ellened van. Még ha most nem is úgy tűnik. Az öngyilkosság szerintem nem megoldás, honnan tudjuk, hogy jobb lesz utána?Ha megküzdesz egy problémával és leküzdöd, az hatalmas erőt ad majd később az életben! (Nem tudom hiszel-e Istenben, de nekem az imádkozás is sokat segített.Ha van kedved és nyitott vagy az ilyen dolgokra, térj be egy templomba, lehet választ kapsz nehézségeid miértjére.Persze benne van, hogy nem, de 10 perces próbát talán megér) Remélem tudtam segíteni Neked! Legyen nagyon szép napod! Vidámság!:)

Ön, nem öny bocsi elírtam:)

Igen volt, de mikor nyugodtabb állapotban voltam rájöttem még mennyi minden állna előttem, egy csomó jó dolog. Pl.: Házasság.

Évek óta csak ez jár a fejemben és kísérletem is volt már. Semmi nem segített és a gondolataimat se tudtam elterelni, csak azért nem jött össze, mert gyáva voltam tényleg megtenni. Sokszor elterveztem magamban, hogy így vagy úgy teszem meg, bejártam többször is útvonalakat (pl. hidakat, hogy onnan fogok leugrani), de nem volt bátorságom megtenni. A kísérletem is azért fulladt kudarcba, mert közben meggondoltam magam és mégse akartam/mertem megtenni. Már vagy 2 éve a táskámban hordozgatok egy búcsúlevelet, hogy kéznél legyen, ha egyszer tényleg megteszem. Nem mondtam le róla, egyszer minden bátorságom összeszedem és megteszem.