Mit csináljak hogy ne legyen mindig sírhatnékom?

A családi kapcsolatok is közrejátszanak.

Anyám egyszer bejelentette hogy valami baja van velem de azt nem mondta hogy mi. Arra gondoltam hogy az hogy "nem segítek eleget" itthon. Holott főzök,mosok,takarítok persze mivel középsulis vagyok van hogy 1 hét a segítségből kimarad a tanulás miatt,ilyenkor nincs takarítva mert anyám egésznap ül a gép előtt. Illetve egyszer kiakadtam hogy húgom viszem hozom a suliból még esőben is holott van kocsi is erre apámnak meg anyámnak állt feljebb

mondván "neki segítsége sem volt"nem akartam vissza mondani hogy nekem kéne lenni a segítségnek mert nem az én gyerekem. Na meg a szülőiket is mindig kihagyják. Nem lehet beszélni arról velük hogy ez kicsit sem jó mert teljesen be vannak gyepesedve. Már csak abban reménykedem hogy jobb lesz ha egyszer külön költözöm, bár odáig még legalább 3 év amit nem fogok kibírni. Minden nap sírva alszom el arra gondolva hogy begyógyszerezem magam. A tanulás, sport, éneklés is csak egy pillanatig feledteti el velem ezeket a gondokat.

16/L