Van aki sulyos mentalus beteg es egyedul el?

Vannak, persze. Olyanok is, akik _tényleg_ egyedül élnek, mert már nincsenek szüleik, sem más rokonaik, akik befogadnák őket. :(

Persze a nagyon súlyos eseteket pszichiátriai bentlakásos intézményekben szokták elhelyezni. De aki nem tud bejutni ilyenbe, vagy nem indokolja az állapota (vagy indokolná, csak nem foglalkoznak vele azok, akiknek kellene), az egyedül tengődik.

Sokuk cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, de a jelenlegi rendszer kb. ugyanolyan rosszul működik, mint sok más ebben az országban. Az nem megoldás, hogy valakire havonta egy alkalommal "ránéznek" (merthogy ha nincs önkéntes gondnok a rokonságból vagy ismeretségi körből, akkor hivatalos gondnokot szoktak kijelölni, azok meg kb. tojnak bele az egészbe - pár hónappal ezelőtt volt pont egy eset, hogy meghalt egy ilyen szerencsétlen beteg ember, egyedül a lakásban, mert senki nem figyelte, hogy eszik-e rendesen...)

Szóval az egy dolog, hogy kapnak valamilyen ellátást (rokkantsági nyugdíj, vagy hogy hívják mostanában), amiből ha szűkösen is, de meg lehetne élni; de az egyebekre is gondolni kellene.

Van. Egyedul elek es az elmult idoszakban dolgozni se birtam annyira rosszul voltam, most probalok meg ujra munkaba allni.

Szuloi segitseggel oldottam meg, be is szoltak miatta paran hogy 25 evesen itt tartok..

Van hát. Nézz körbe az utcán, ott élnek sokan, hajléktalanok között rengeteg a mentális beteg. Akinek nincs semmi rokoni, se állami segítsége az hajléktalanná válik és ott bírja amíg bírja. Sajnos ez van.

Előttem szólónak meg üzenem, hogy nem az ő hibája hogy 25 évesen még szülői segítségre szorul, ráadásul ha beteg is. Az egészségesek is képtelenek az önnálló életre még 30 év felett is! Ez társadalmi probléma és nem a mi szégyenünk ez én úgy gondolom. Nem kell betegnek lenni ahhoz, hogy ne tudj előre jutni az életben, egy egészséges ember alig jut tisztességes munkához, a bérekről nem is beszélve... Kitartást nektek!