Hogy vélekedik a pszichológia a súlyos munkaundorról?

Szakmabeliek válasza érdekelne elsősorban, hogy jelenleg hol tart ezen a téren a kutatás. Egyáltalán kutatják ezt a területet?

Komolyan szeretném kigyógyítani magam belőle, mert a túlélésem függ tőle és egyre nehezebb lesz a túlélés

- a szociális ellátások csökkennek, a migráció miatt külföldön is, ezért az sem kiút

- egyre nagyobb a gazdasági olló, vagyis egyre több vagyont halmoznak fel a gazdagok, mert a kizsákmányoltak megtermelik nekik a profitot.

- az önellátás is egyre nehezebb, mert hiába vannak megújuló energiák, nagyon drágák és még mindig kevésbé hatékonyak és az élelmiszer az éghajlatváltozás, környezetszennyezés és a talaj tápanyagtartalmának csökkenése miatt egyre nehezebben terem meg.

- egyre kevesebb a munkahely, mert mindent a számítógépek és a robotok vesznek át.

Öngyilkos a szeretteim miatt nem akarok lenni, de ez így nem megy. Az állami pszichiátriákon az úgynevezett munkaterápia - már ahol van egyáltalán - annyiból áll, hogy gereblyézd össze az avart, szedd össze a szemetet az épület körül meg a foglalkoztatóban rajzolj, gyurmázz. Ez nem a valós életet reprezentálja. Ahogy a közmunka sem.

Az átlagember erre is ugyanazt mondja, mint a depresszióra, anorexiára és a többire, hogy "Szedd össze magad!", mert nem fogadják el, hogy ez egy BETEGSÉG!!!

Ezért érdekel szakmabeliek véleménye, mert ők talán látják és kicsit át is érzik, hogy mennyire gyötrődik legbelül egy ilyen ember, míg mások csak a maradék kis morzsányi önbecsülést is kiölik belőle a folyamatos lelki bántalmazással.