Mit tenne, ha egy ismerősének súlyos betegségéről a környezete nem értesítette és ezzel az ismrerőssel korábban megromlott a kapcsolata, így abban a tudatban tartották, hogy az adott ismerőse azért "tesz kereszbe" láttszólag, mert haragot tart?
(a kérdés folytatása)...ennek eredményeként félreértésben élve, törvényes úton, de ellene tett a valójában beteg embernek, azért, hogy egyáltalán 1-ről 2-re jusson végre, végül a környezete a legsúlyosabb helyzetben értesítette a halálhírről?
Mit tehetünk, ha úgy érezzük, lelkileg tönkre akarnak tenni, meg akarnak nyomorítani a lelkiismeretünkre hatva?
Sajnos egy súlyos betegség környezet által való elhallgatásával létre lehet hozni egy olyan helyzetet, hogy bizonyos, kívülálló emberekkel el lehessen hitetni, hogy a valójában a beteg ember velük "rosszindulatból" cselekszik.
Végül, megvárják, hogy a tehetetlen áldozat megbántsa, vagy bántsa lelkileg valamivel a haldokló embert.
Majd az áldozattal, a halálhír közlésével tudatják, hogy halálos beteg volt és nem rosszindulatú!
És itt az áldozatot lelkileg megsemmisítik.
Közben valójában az történt, hogy elhallgatták előle az igazságot, a beteg ember, pedig nem beszélt neki erről!
(Itt évtizdes, több éves betegségre gondolok, amit a közvetlen környezet bizony tudott!)
Ismerik ezt a jogi életben? Voltak már hasonló esetek?
Járt, már valaki így? Van segítség, vagy ezek az áldozatok végleg lelki zombik lesznek?
Jogilag nem tudom, hogy letezik-e ilyenfajta esetben barmilyen itelkezes. Magyarorszagon szerintem biztos nincs ilyen.
Az en privat velemenyem, hogy
1. Sohase arts masoknak, se torvenyesen, se torvenytelenul
2. A harag, a sertodes rossz tanacsado
3. Parbeszed hianya - miert is nem beszeltek egymassal? Mert valaki azt hitte, hogy o azt hitte hogy en azt hiszem hogy o azt hiszi....? Leulni, es tisztazni - amilyen hamar csak lehet. Mert megtortent mar nem egyszer, hogy csak egy harmadik, egy szarkevero akart elvezkedni.
4. Ha mar elmulasztottad a parbeszedet mielott artottal neki, akkor legalabb ne akarj masokat hibaztatni egy nevetseges indokkal, hogy "dehat eltitkoltak a betegseget". Ez nem indok arra, hogy arthatsz barkinek is, es nem is ment fel semmi alol.
5. Amit ma adtal, azt visszakapod. Lehet, hogy mar holnap, lehet, hogy tiz ev mulva. De ne lepodj meg majd rajta.
Köszönöm a válaszát, felpontoztam, mert tanulságos!
Igazából az esetemre jellemző, hogy még ennél hosszabb leírásból sem érthető meg kívülálló számára és csak én kerülök ki vesztesként végül.
Sajnos, csak a családom érti meg, mert ők láttak mindent az évek során.
Az "ártásról", amit tettem.: Ha úgy látod, megloptak, te hagyod, vagy a második esetben már szólsz a rendőrségnek?
Tehát jobb tétlenül ülni és nézni, hogyan kél lába a saját munkádnak?
Nem ott volt a hiba, hogy miután most kiderült, hogy a kicsit közelebbi környezete részletesen tudott a betegségről, talán szólni kellett volna, hogy "ácsi!", szerencsétlen ember halálos beteg!
Ezzel szemben, képzeld el azt, hogy még erősítették is bennem, hogy ejj, velük is micsoda gazságokat követett el az a szerencsétlen, mostmár tudjuk, hogy súlyos beteg embertársunk!
Kérlek, ezután ítélj el.
November elején írtam papíron és elvittem neki egy bocsánatkérő levelet, ebben méltattam őt, ha ezt akkor spontán nem teszem, ma beleőrülnék ebbe a történetbe.
Így most tiszta a lelkem, úgy érzem, csak nagyon megrendültem és nem értem a főnökeim múltbeli viselkedését és reakcióit még, ez zavar.
Bárcsak tudnám, hogy, még láthatta azt!
Úgy tudom, 2,5 - 3 hete lett rosszul és vált válságossá az állapota, került gépre.
Bárcsak elolvashatta!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!