A barátnőm súlyos depressziós, hogyha valaki azt mondja Neki, hogy ez nem olyan veszélyes, akkor ezzel mekkora kárt tett az illető?

Egyszer már írtam, hogy a depresszió a modern kor modern kifogása arra, ha valaki nem akar szembenézni a problémáival, mert kényelmesebb a takaró alatt sírni, hogy jaj de rossz nekem.

Természetesen nem minden esetben igaz, és csak azokra értem, akik nem tesznek a gyógyulásuk érdekében. Úgy gondolom, a depresszió is (természetesen!!) létező (mentális) betegség, és lehet tenni ellene, ahogy az influenza ellen is.

Azokra értem a fenti, nem túl kedves állításomat, akik nem hajlandóak tenni ellene, belesüppednek, és lubickolnak az önsajnálat mocsarában.

Na, őket b*sznám ki a pusztába egy kis házba, műveljenek földet, gondozzanak állatot, a megélhetésük múljon a saját munkájukon, aztán ott sírjon a szájuk.

Még én aggódjak a szegény lelki világa miatt, amikor 4 év alatt nem képes talpra állni? Álljon már meg a menet.

Ha magától életképtelen és lusta, ha ennyire nincs akaratereje, ha saját magán nem segít, akkor mástól se várja el. Ennyitől összeomlik a lelke, hogy valaki azt mondja neki, hogy nem olyan komoly a betegsége?

Azt is leírtam, hogy ha tett és tesz ellene, akkor nem rá értettem. Az a rész elkerülte a figyelmedet?

Igen, tudom. Képzeld, mindenkinek vannak rossz időszakai, amikor semmi nem jó, semmi nem jön össze, nem sikerül, és a sz*r is keserű. Amikor sikítva szaladnál ki a világból, és mindenki hagyjon békén. Őszintén, kinek nincs? Ilyenkor kell erősnek lenni.

Apám bipoláris depressziós, 15 évig volt kezeletlen, én 7 éve elköltöztem, anyám 32 év házasság után idén elvált tőle, mire most nagy kegyesen hajlandó rendszeresen orvoshoz járni. Megjegyzem jobban is van, normalizálódik az állapota. Jó sose lesz, de legalább szinten tartható.

Bocsának, ha 15 év napi szintű szenvedés után nem tudom sajnálni az akaratgyenge embereket. Volt, hogy vizsgám alatt felhívott telefonon 48-szor, mikor láttam, azt hittem komoly baj van otthon, és amikor végre fel tudtam venni, mert kijöttem, akkor ordítva bőgött a telefonba 20 percig az miatt, hogy a banki tudakozót amikor hívja, akkor géphang veszi fel, és vele már a bank sem beszél. És hasonlók voltak, szinte minden napra jutott valami.

De tudod mit? Vedd el feleségül, és 15 év múlva megbeszéljük, hogy álltok lelkileg.

Azért az nem semmi, hogy ennél a kérdésnél is helyenként milyen válaszok érkeznek. Pl.: ki a pusztába, műveljen földet és hasonlók.

Felteszem, az ilyen dolgokat megfogalmazók egyike sem élt át soha még csak hasonlót sem, talán azt sem tudná definiálni, mi a kudarc, nemhogy még érzésileg bárkivel is szolidáris legyen.

Csak "gratulálni" tudok nektek, komolyan...

Pozitívum, hogy azért építő jellegű hozzászólások is megjelennek, nevesül hogy a probléma okait kellene feltárni.

Kérdező: hogy alakultak azóta a dolgok? Ha gondolod, írj nyugodtan privátot, és igyekszek válaszolni. 27/F