Hogy vélekedik a pszichológia a súlyos munkaundorról?

Nem akarnék dolgozni, pont ez a betegségem. Azt érzem ilyenkor, hogy teljesen felesleges bármit is tennem, mert úgysem leszek gazdag.

Álljon itt egy idézet a Dalai lámától: "Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.

És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán."

Bármilyen helyre megyek dolgozni, mindenhol azt érzem, hogy túl keveset keresek és túl sokat kell érte dolgoznom. Évek óta kutatom, hogyan kereshetnék sok pénzt, de a sok hazugság és átverés között csak annyi valós megoldás van, hogy rengeteget kell tanulni hozzá és még utána is munkatapasztalatot szerezni éveken át, mert pályakezdőket sem kínálnak meg magas fizetéssel.

A tanulás pedig szintén pénzbe kerül. Azért kellene elmennem valahova, például a McDonaldsba dolgozni, hogy megkeressem évek alatt azt a pénzt, amiből akkor élek majd, amikor már a tanulás mellett nem jut időm dolgozni.

Utána pályakezdőként vállaljak el mindent aprópénzért azért, hogy szerezzek annyi munkatapasztalatot, ami miatt majd növekszik a fizetésem.

Utána pedig számoljam vissza a napokat, hogy mikor gyűlik össze annyi pénzem, amiből már "nyugdíjazhatom" magam, hogy ne kelljen dolgoznom.

És mindig arra a következtetésre jutok, hogy ehhez az állapothoz nem kell megmozdulnom. A jelenlegi helyzetem annyival rosszabb, hogy az állami ellátórendszereken és a civil szervezeteken élősködöm és a pazarló fogyasztói társadalomnak köszönhetően van ingyen fűtésem meg ingyen élelmiszerem, meg ingyen wifim meg ingyen mások által kidobott eszközeim, amikkel ingyen használom a wifit.

Ha a fenti életpályát járnám be annyi módosulna, hogy az emberek másképp állnának hozzám.

A pszichiátriákon gyógyszereket akarnak adni, főleg hangulatjavítókat, amiket én úgy vélek, hogy azért van, hogy visszaintegráljanak a társadalomba. Nem meggyógyítani akarnak, csak azt, hogy mosolyogva végezzek céltalan munkákat, amikből plusz erőfeszítéssel élnék nagyon kicsivel jobban, mint most.

Ezért nem akarok erőfeszítést tenni, csak mikor ilyen hidegek vannak, mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb lenne egy lakásban.

Majd elmúlik. Ahogy eddig is elmúlt mindig. Ahogy a létezésem is szépen lassan elmúlik...