Hogyan küzdjem le a szociális szorongásomat?

Gyerekkorom óta mindig bennem van az, hogy félek emberek közé menni, főleg idegenek közé. Ha már van ott legalább 1 barátom, akkor annál könnyebb rávennem magamat, minél közelebb áll hozzám.

Félek, hogy nem ismerek ott senkit, míg mások barátokkal vannak ott, de még ha nem is, akkor se tudnék igazán szóba állni idegenekkel. Félek, hogy valami kapcsán a nevetség tárgya leszek, fura leszek, később kibeszélnek. Nem tudok majd mihez hozzászólni, vagy esetleg tudnék, de nem merek, és inkább csöndben maradok.

És ezek miatt sokszor inkább meg se szólalok, mert úgy vagyok vele, hogy nem vagyok biztos abban, hogy most érdemes hozzászólnom valamit, inkább nem is mondok semmit, csak ha 100%, hogy érdemes.

És ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben. Épp ezért nehezen oldódok fel, nem természetesek sokszor a mozdulataim, vagy ha azok, akkor a folytonos gondolkodás miatt egyből azzá válnak.

Szóval értitek. De valószínűleg ezeket kívülről nem tűnnek komolynak, de én ezt nagyon is komolynak élem meg, és ez a probléma. Ha pedig valaki még meg is jegyzi, hogy furán viselkedtem, akkor ez még jobban visszacsatolja az érzést.

Gondolom sokan mások is vannak így. Akiknek sikerült:

Hogy tudtátok rávenni magatokat, hogy egyedül elmenjetek helyekre, és akár idegenekkel is elkezdjetek ismerkedni, barátokat szerezni?