Hogyan lehet feldolgozni az iskolai sérelmeket?
Nagyon sok megaláztatást kaptam egy tanáromtól, és ezek mai napig rémálmokat okoznak vagy forgolódok miatta az ágyban órákig... Pedig már lassan 3 éve nem is láttam.
De nem tudok túllépni rajta.
Elvette a kedvem azóta is az egésztől, pedig imádtam a tantárgyat, amit tanított, az volt a tagozatos tárgyam. Direkt azt választottam, mert már 11-12 évesen tudtam, hogy majd azt szeretném emelt szinten tanulni és egész életemben azzal (is) szerettem volna foglalkozni. Mindig nagyon szívesen tanultam, a kötelező feladatokon kívül is. Az elején ennek ellenére nehezebben ment, mint másoknak és ezért folyton megalázott mindenki előtt, pedig tényleg mindent megtettem, hogy fejlődjek. Gimi végére meg is lett az eredménye, mert elég jól ment, maximum pontos szóbelim lett például az emelt érettségin. Ez nagyon jó érzés volt, mert a tanár is hallotta, aki soha nem nézte volna ki belőlem korábban, hogy ilyet érek el a tantárgyból...
De mégis folyton eszembe jutnak a megjegyzései, annyira megalázóak voltak, annyira dühös voltam rá miattuk és annyira bennem maradtak... hogy egyszerűen utálom az egészet, ha csak eszembe jut, sírógörcs kerülget és el akarom felejteni az egészet... senki nem érti, miért nem tanultam például tovább abban az irányban, vagy valamilyen módon miért nem foglalkozom vele érettségi óta, mert tényleg jó eredményeim voltak belőle, és biztos, hogy ki lehetett volna hozni belőle valamit...:(
válasza:En azt tanacsolom, hogy ird le ezeket a mondatokat egy papirra, mindent, amit nem tudsz elengedni. Vegyel egy masik papirt, amire pedig felirod az osszes mondat forditottjat. Pl: ha azt mondta: bena vagy, akkor azt hogy ugyes vagy/ ugyes vagyok.
Azt a papirt amin azok vannak amit o mondott tepd szet/ gyujtsd fel, uvolts ha akarsz, add ki minden erzelmedet kozben.
Utana az uj -pozitiv- mondatokat mondogasd magadnak. Akar reggel-este, de minel tobbszor egy nap!
Nekem sokat segitettek ezek! :)
válasza: válasza:Egy darab cekli lelkileg ebben az esetben nem segít
Itt tényleg az kell hogy beszél vele és elmondja mindezt
válasza:Én szerintem azon gondolkodj el, hogy miért fontos ez számodra? A tanár magát minősítette, az eredmènyeid téged igazolnak. Írd le egy papírra kik azok az emberek akik számít mit gondolnak rólad. A többivel meg nem kell foglalkozni, nem lehet mindenkinek megfelelni. Emberek vagyunk, nem tökéletes senki. Az hogy felhívod a tanárt szerintem értelmetlen, ha megtette ezt akkor nem is érez bűntudatot miatta. Ő egy ilyen ember, nem empatikus.
Ebben a dologban neki van a legkevesebb szerepe, főleg 3 év után. Ez a te érzésed ami benned maradt. Ha egyedül nem megy keress fel egy pszichológust
válasza:Elso vagyok. En pont nem tanacsolom, hogy felkeresse. Nem tudhatjuk mit mondana a tanar! Es ha meg jobban megbantja? Akkor meg rosszabb lesz. Ezt magaban igenis le tudja gyozni. Az elme csodalatos es ongyogyito is lehet.
Anno egy nagyon jo konyvben illetve tobb konyvben olvastam, pszichologusoktol is tanultam, es sajat tapasztalataim altal pedig ala tudom tamasztani, hogy az, amit gondolunk az agyunk szerint a valosagga valik, es nagyon nehezen tudja megkulonboztetni az igazi valosagot a gondolttol. Ezert vannak ra olyan nagy befolyassal a tanar szavai. A tanar kritikait a sajat valosagava tette, hiszen ezeket a negativ kritikakat porgette az agyaban es ez lett a valosaga. Hiaba koze sincs az igazi valosaghoz, ahol o egy sikeres/atlag feletti teljesitmenyt nyujtott. El kell hinnie magatol, hogy o jo. Es ez akkor lesz, ha azokat a mondatokat ‘atirja’ mas valosagra.
Remelem erthetoen irtam :)
Köszönöm szépen a kedves válaszkoat...:)
Tényleg nem szívesen keresném fel, mert nem hiszem, hogy bocsánatot kérne vagy bármi ilyesmi. Soha senkivel nem volt különösebben kedves. Legalábbis lányokkal. Nagyon fura egy tanár volt, mindig kimért, érzelemmentes és borzasztóan merev. Soha semmilyen személyes probléma nem érdekelte. Mikor érettségi után megkérdezte, mi a véleményünk az elmúlt 4 évről, 90%-unk azt mondta, hogy gyomorgörccsel járt órára, akkor is, ha mindent megtanult. Ezen csak nevetett. Szakmailag nem tudnék semmi negatívat mondani róla, de emberileg egyszerűen nem fogom megérteni soha.
Főleg, mivel édesanyám is tanár és ő meg a másik véglet, aki facebook-on beszélget a tanítványaival meg sokszor személyes story-kat is mesél nekik az óráin lazításként. Talán ő már túlzásba is viszi, mert sokszor még hétvégén is egy-egy feladat megoldásában segít egy lemaradt diáknak, ha ír neki. De imádják a tanítványai és 5-10-15 évvel később is úgy mennek vissza hozzá, hogy köszönik, hogy megszerettete velük a matekot, mert neki köszönhetik, hogy hova jutottak...:)
Én úgy gondolom, így van értelme tanítani, ha valaki SZERETI is a gyerekeket és akár meg is tudja velük szerettetni a tárgyát, nem megutáltatni azzal, aki amúgy szereti...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!