Hogyan tudom feldolgozni a múltat, a gyerekkori sérelmeket?

32 éves nő vagyok.

Gyerekkoromban az osztálytársaim, illetve a környékünkön élő társaim, akikkel együtt jártam haza a iskolából, a hazafelé tartó úton bántottak, lökdöstek, cibálták a hajamat. Sajnos én ezt tűrtem, nem szóltam sem a szüleimnek, sem a tanáraimnak. Pedig sírva mentem haza mindig.

Mivel csendes, zárkózott gyerek voltam, az osztályban is kiközösítettek, senki sem akart pl velem ülni egy padban, nem igazán voltak barátaim sem. Folyton azon görcsöltem, ha mentünk az osztállyal valahova, hogy nekem lesz-e párom.

A testnevelés órákon pedig csapatjátékoknál, amikor két csapatkapitánynak kellett kiválasztania a csapata tagjait, engem sosem választott senki. Utoljára maradtam mindig egyedül és ahhoz a csapathoz csapódtam végül, ahol még hiányzott egy tag.

Most felnőttként, nem tudok társaságokba beilleszkedni, iszonyúan szenvedek ettől. Nincs baráti társaságom sem, vannak persze ismerőseim, de velük is "négyszemközt" barátkozom csak.

Gondolom, a mostani helyzetem a fentiekből gyökerezik. Félek a csoportoktól (munkahelyet is eddig olyat választottam, ami kis cég, 2-3 személyes), a kapcsolatoktól.

Szerintetek mi a megoldás a helyzetre? Hogyan lehet változtatni a berögzött mintákon?

Előre is köszönöm a válaszotokat/véleményeteket!