Ez paranoia? Ha olyanokat gondolok, hogy más emberek nem szeretnek és rossz véleménnyel vannak rólam.
Hogy elegük van belőlem. Hogy csak tettetik, hogy kedvelnek, vagy csak udvariasak akarnak lenni, de valójában a hátuk közepére sem kívánnak. Hogy lesajnálnak, lenéznek.
Járok egy társaságba, és nagyon szeretem őket, de elkezdtem ilyeneket gondolni róluk is. Tudom, hogy semmi okom nincs rá, hiszen nagyon kedvesek velem. Tudják, hogy kényszerbeteg vagyok, és soha semmi negatívat nem kaptam tőlük emiatt.
Korábban már voltak paranoid gondolataim, antipszichotikumot is szedtem rá, amelyet azonban fél éve elhagyhattam. Semmi ilyesmi nem volt azóta, erre most jön ez az engem-nem-szeretnek dolog... ugye ez még nem paranoia? Nagyon nem szeretném, ha kiújulna...
Kényszerbetegként megtanultam már, hogy úgymond "szelektáljak" a gondolataim közt, szóval nem hagyom, hogy ez elhatalmasodjon rajtam, de azért jobb lenne, ha egyáltalán nem lennének ilyen gondolataim.
Bizonytalan, önbizalomhiányos vagy, semmiképp nem normális és nagyon rossz így élni a mindennapokat ha ilyesmit gondol az ember. (nekem olyan volt h állandó szégyenérzetem volt bármit mondok vagy teszek biztos idiótának és szerencsétlennek, butának néznek csak szánalomból nem mondják meg)
Nekem úgy múlt el h egyszerűen észérvekkel bebizonyítottam h baromság azt nézegetni h ki mit gondol, lehet h jót gondol lehet h rosszat, naés akkor mivan? Miért kéne h ez nekem rossz legyen és befolyásolja a hangulatomat? És azóta már bele merek menni olyan helyzetekbe amiről azt gondolom h ez alapján negatív dolgokat gondolhatnak, és ha kipróbálom rájövok h nincs mitől tartani egyáltalán
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!