Mi történik velem? (magyarázat hosszú)

Sziasztok, most 18 éves vagyok, 14 éves koromtól kezdve fokozatosan épültem le lelkileg, előtte sem rendelkeztem makulátlan lelki világgal,barátok halálesete, közeli rokonok halálesete,család széthullása, kivoltam közösitve minden közösségben , az utcán deszkázva nőttem fel kb,egy kettő fizikai bántalmazás is történt iskolában, nem komolyak, de akkor nagyon fájtak belül. Lett egy barátnőm akkoriban akivel elvesztettem a szüzességem, aztán szakitottunk, de én nagyon szerettem, sőt a mai napig is él bennem, ez után éltem az életem, volt egy csodálatos háromnegyed évem, buliztam, sportoltam, barátokkal voltam, szorongásnak nyoma sem volt, ez után történt egy eset, marihuánát fogyaszottam ami elvileg "fel volt ütve" valami hallucinogénnel mint tapasztaltam(nyilván erről nem tudtam) és életem egyik legrosszabb élményét sikerült okoznia, 1-2-3 órás pánikroham, félelem, rettegés, de utána sem kifejezetten szorongtam, egyszer volt egy flashbackem talán, de ennyi. Összejöttem egy másik lánnyal, és innentől jött a pokol, magamhoz költöztettem ide itthonra, ott hagytam az iskolát 16 évesen, sajnos szégyenszemre apámon élősködtem, és ez igy ment évekig, a lány hazudozott, drogozott, én próbáltam lehozni róla, sikerült is végül, de nagyon nehéz és lelkileg kimeritő csata volt ez, és ebben úgy érzem tönkrementem,motiválatlan lettem, bizalmatlan, állandóan szomorú, sokat szakitottunk, mérgeztük egymás életét folyton, összejöttünk, szétmentünk, ezt játszottuk két és fél évig, ebben az időszakban voltunk ugyan külön talán 4 hónapot, akkor nekem is volt más(az első barátnőm, vele vége lett hamar, utána még egy másik gyorslefolyású "kapcsolat", neki is, aztán mégis egymásra találtunk, folytatta a hazudozást, megelégeltem, és elhajtottam, örökre.

Ekkor újra összejöttem a legelső barátnőmmel, és maga volt a csoda, tényleg, évek után újra éreztem hogy élek, az egész 2017 es nyár maga volt a csoda, soha sem éreztem olyan jól magam a társasága enyhitett is minden rosszat, visszamentem tanulni, elkezdtem edzőterembe járni, de ősszel előjött bennem valami, ok nélküli szorongás, bizalmatlanság, sokszor gyomorgörcs,újra motiválatlanság és állandó szomorúság, és "megértésvágy" pedig ő megértett, de nekem ez nem volt elég, és nyilván jogosan a tudtomra adta hogy lehet nem ártana elnéznem egy pszichológushoz, aki végülis megállapitott nálam egy erős depressziót, ADHD-s tüneteket, és kényszergondolatokat, ezt elmondtam nyilván az akkori páromnak, ő meg is értette, de súlyosbodott, sosem volt jó kedvem, mindig szorongtam stb. és megelégelte, elhagyott, azóta nem találom a helyem, a gyerekkorommal volt egyenlő ez a lány, hiszen 14 és 18 éves korom között végig velem volt valamilyen szinten, még ha nem is állandó kapcsolattal, de "barát" szinten mindig, és most mégerősebb a depresszióm, teljesen be van zárva a szivem, nagyon egészségtelenül élek, sokszor félek hogy meghalok, ugyan akkor néha vágyom is rá. Amint erről kell beszélnem vagy irnom a szorongás felerősödik, ki hül a kezem, talán érthetetlenül, kuszán is fogalmazok, nem tudom, félek hogy valami komolyabb pszichiátriai eset vagyok, 18 éves vagyok és szeretnék egy lelkileg egészséges ember lenni, néhány durva dolgot kihagytam a sztoriból, de azokat még névtelenül sem szivesen osztanám meg.

Nyugtassatok meg hogy ez csak életkori dolog, és múlandó, nem kell egy életet igy leélnem.