Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Depresszió. Mit tegyek ellene? :S

Depresszió. Mit tegyek ellene? :S

Figyelt kérdés

Elegem van az egész életből. Úgy érzem, hogy senki sem szeret. (nem látszik rajtuk hogy mutatnák). 1 hónapja esténként kijárok edzeni, amit anyám már 3. nap megtiltott. Kb. leszartam, és minden nap kijártam, ettől jobban éreztem magam. (ezekről nem tudott, csak az első 3 alkalomról.) Ma viszont megtudta, hogy tegnap kimentem éjfélkor, és fel akart pofozni, amit persze megakadályoztam. Azt mondta, hogyha nem fejezem be ezt a viselkedést alaposan el leszek verve.. (magamban jót nevettem, mert előbb lesz házam new yorkban, mint hogy ő el tudjon verni.) Én sosem bántanám, de ő nem ezt mutatja... Barátaim alig vannak, azok is inkább haverok, egyetlen lány van akivel meg tudom beszélni a gondjaimat, persze elkövettem azt a hibát, hogy belészerettem, de neki csak barát vagyok. Még egy pont mínusz. Volt pár barátnőm, egyszer azt hittem, hogy most tényleg megtaláltam az igazit, de tévedtem.("kapcsolatfüggő" vagyok, mikor szerelmes vagyok, mindent jónak látok.) Néha ellógtam a suliból (csupán az izgalom kedvéért), van pár rossz szokásom, de anyám nem tudja elfogadni hogy én ilyen vagyok! Apukám nem is tud semmiről, mikor nála vagyok, mindig boldognak látszom(anyámék elváltak.) Ezerszer jobban szeretem, mint anyámat, de nem tudok hozzáköltözni, mert már van 2 gyereke az új házasságából, és az is bőven sok nekik. Lassan utálok itthon lenni, szívesebben vagyok bárhol máshol.

Kérlek titeket, segítsetek, nem tudom mit tegyek. Már az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, de elvetettem az ötletet. Ehhez nekem nincs merszem. Túl kevés dolgot próbáltam ki az életben, hogy most abbahagyjam.

Mi lenne a megoldás?


2010. jún. 5. 20:38
 1/6 anonim ***** válasza:
Tudod, az öngyilkosság a gyávák mentsvára. Én sem látom rózsásan a világot,és - szerintem - jóval több és nagyobb gondom van, mint neked. De igenis erősnek kell lenni, főleg neked, pasi létedre. Nem kell nagyokat álmodni, elég apró, elérhető dolgoknak örülni. Tűzz ki megvalósítható célokat, erre ott az edzés. Én elkezdtem futni, és cél a napról-napra nagyobb táv. És már annak is örülök, ha sikerül. Az a baj a felfogásunkkal (nekünk, magyaroknak), hogy mindenben a rosszat látjuk meg. Csak a kesergés és panaszkodás. Nézz már körül, hányan vannak körülötted sokkal rosszabb helyzetben. Nem úgy értem, hogy örülj más sanyarú sorának, hanem úgy, hogy örülj a magad pozitívumainak. Sokszor olyan természetesnek veszünk jó dolgokat, hogy nem is értékeljük addig, míg el nem veszítjük. Na, ez elég pszicho duma volt, de úgy vagyok vele, ha én túlélek minden napot, nehogy már a hozzád hasonlók bukjanak el gyengeségükben:)
2010. jún. 5. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Szívemből szóltál, megértelek, hogy min mész keresztül. Ezt egyedül valószínűleg nem fogod tudni megoldani, nem szégyen szakember segítségét kérni. Jóval előbb túljuthatsz a problémán úgy. Lehet, hogy már az is sokat segít, ha majd el tudsz költözni. A legjobbakat kívánom.
2010. jún. 5. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
minden ismerősöm tök boldog, és talán ezért is látom olyan szarnak a helyzetem. mindenkinek bejön amit eltervez...nekem pedig soha. csak akkor tudom folytatni az edzést ha ellentmondok anyámnak. ha ellentmondok neki, két lehetőségem lesz: elszökök itthonról, vagy elveszi azt a maradék kis boldogságomat amit az internet és az msn nyújt számomra. a 22-es csapdája.
2010. jún. 5. 20:49
 4/6 A kérdező kommentje:
köszi mindkettőtöknek, megpróbálom megbeszélni valakivel, de semmi ötletem hogy kivel.... :/
2010. jún. 5. 20:50
 5/6 anonim válasza:

Dettó! Szülők elváltak, nem hittem, hogy vki kedvelne is, mamám nemsokkal utána meghalt, akkori barátnőm egy másik srácért elhagyott, elvégeztem a sulit (ezt ne hanyagold el!!!!!!!) 2 technikusi, felvettek az ország másik felére egy multihoz. Sose voltam távol a szülői háztól stb, stb. Szóval most nem írom le az egész életem, de hasonlókon mentem át én is! Minél előbb fordulj szakemberhez! Pszichológushoz, de előbb érdeklődj utána, hogy jó szakember-e az illető, mert én találkoztam olyannal, hogy inkább kijöttem tőle,mert lekezelő volt.

Szóval irány az orvos és ezeket beszéld meg anyukáddal és apukáddal, mert ez fontos! Akkor lehet anyukád is jobban figyel majd rád. Ha nem akkor irány a háziorvos és ő majd ad beutalót!

Szakember, szakember, szakember!!!

Én túl sokáig vártam, de már alakulok!

Üdv: L.31

2010. jún. 5. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
szörnyű. most voltam vacsorázni, még csak bocsánatot sem kér a maiért, pedig tavaly ha ilyen volt 10 perc kellett és látszott rajta hogy sajnálja a dolgot. anyámékkal semmit nem beszélek meg, nem is ok nélkül. nekem néha úgy tűnik a munka fontosabb neki mint én. remélem rendeződnek a sorok pár éven belül, és nem lesz rosszabb. köszönöm a segítséget.
2010. jún. 5. 21:18

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!