Ezek a szokások mire utalnak?

Köröm meg a bőr az nálam is megvan, illetve én az ujjamat rágom konkrétan, mármint nem rendesen, csak önkéntelenül sokszor van a számban az ujjam. :) Nálam utóbbi talán a körömrágást váltja ki, arról felnőtt fejjel többé-kevésbé leszoktam. A tépkedésről nem.

Idegesség, de szimplán pótcselekvés is, ha nem figyelek oda, tv-zés, olvasás, akármi közben simán ösztönös a dolog.

Gyerekfejjel hajszáltépkedés megvolt, azt mostanra tudatosan hagytam abba, sajna magától is hullik eléggé. De ha meglátok egy kósza hajszálat, akkor azt muszáj pici golyóba gyürmölnöm. (Gyerekként ez odáig fajult, hogy sokszor ökölnyi hajgyürmőt őrizgettem...)

Én ezt a szüleim válására, az elfojtott stresszre vezetem vissza. Elég sok balhé volt otthon akkoriban, de valahogy pszichológusig soha nem jutottam, talán azért, mert az a fajta gyerek voltam, aki befelé vezeti le a feszültséget, szóval nem voltam agresszív meg semmi (max nebáncsvirág, de az meg nem olyan egyértelmű ok-okozat).

Pszichopata semmiképp sem vagy, de az igaz, hogy lelki okok állnak a háttérben. Amiket leírtál, azok mind kényszerbetegség kompulzív formái - de nagyon enyhék. Komoly problémát akkor jelent, ha "belebetegszel", ha nem csinálhatod. Azaz mondjuk, ha rád szólnak, hogy ne rágd a körmöd, akkor felstresszeled magad, ideges leszel, és MUSZÁJ megtenned csakazértis, különben kiborulsz.

Ha ez fennáll, akkor érdemes orvosi segítséget kérni, van terápiás megoldás: a szorongások feloldásával, leginkább.

Viszont a fent leírt enyhébb formája nagyon sok embernél megvan pótcselekvésként. Ha a mindennapi életvitelben nem gátol, akkor nem kell vele túl sokat foglalkoznod. Természetesen, ha téged zavar, akkor érdemes utánajárni. :)