Vagdosom magam. Meg akarok halni senki nem szeret utalok mindenkit arra gondolok, egyedul akaroklenni. Iszok. Rossz embervagyok. Senki nem szeret, utalnak. Meg akarokhalni. Akerdesem? Hogy hivjak eztbetegseget szerintem ez mar tulon tul az

Depressziónak hívják szerintem, de jobb lenne, ha egy pszichológust kérdeznél meg.

Sajnálom én se vagyok jó ember tönkrementem a magànyba amiért felelős vagyok de az élet nem memóriahabbal van kikövezve mindig van aki szeret

Mi bánt? Mesélj!

De rég hallottam ezt, azt hittem a vagdosás és emózás kiment a trendből!:DD

Az én életem is egy rakás szar, ismerem a dolgot, de én még reménykedem az orvostudományban, ha ez is elveszik mint utolsó remény, akkor jöhet a finálé.

Nekem is voltak ilyen gondjaim az öncsonkítást leszámítva.Sőt, ugyanezek voltak.Iskolai bántalmazás,rossz családi háttér (kirívóan rossz),és persze nehány szerelmi csalódás. Elég mélly depresszióba voltam több évig. Az egész olyan volt mint egy mokuskerék.Sose történt semmi jó velem.Volt egy két háziállat,kutya macska akikkel tudtam játszani,testvéreimet bár szerettem nagyon felhőtlen nem volt a kapcsolatunk. 23 évesen költöztem el otthonról,mar bántam hogy kicsivel nem hamarabb.Lett egy jól működő párkapcsolatom,dolgozom stb.Az életem nagy fordulatott vett pozitív értelembe a sok nehézség után. Sokszor nem hittem,hogy még örömöm is lelhetem az életben.Bár igy lett,de azért nehézségek akadályok mindig is előfordulnak.Ezeket alapbol nehezebben viselem mint pl egy lelkileg kiegyensulyozott ember.Pánikbeteg is vagyok és sokszor türelmetlen,tul érzékeny.Tudom belül,hogy nekem nem ilyenbek kene lennem,de ez már belém ivódott a sok év során. Regóta tervezem,hogy csak ellátogatok egy pszichologushoz azért hallittam már,hogy sok embernek segitett ha nem is 100%,de én már 70-nek is örülnék.