Mire utalnak az alábbi "tünetek? "

Azért van idézőjelben a tünetek szócska, mert az is lehet, hogy csak egy elcseszett személyiség vagyok. :"D

A következőket tapasztalom:

- Amikor boldog vagyok, akkor nagyon boldog. Sokat beszélek, motivált vagyok a céljaim elérésének érdekében, sok kreatív tevékenységet végzek (legfőképp rajzolás.) Ha adódik egy probléma, akkor azon vagyok, hogy megoldjam. Áh, mintha egy motivációs tréningről léptem volna ki, pedig sosem vettem részt ilyesmin.

- Máskor viszont veszettül be tudok depizni úgymond, de olyan szintre kerül az egész, hogy elveszítem minden motivációmat, sokszor még az ágyból is nehezemre esik kikelni. Ha belefér az időmbe, akkor inkább alszom, hogy semmire se kelljen gondolnom. Ilyenkor gyűlölök még élni is. Sokszor gondolok az öngyilkosságra, az utóbbi 7 hónapban már nem egy kísérletet is tettem rá, csak sajnos nem sikerült. Mondjuk csak egyszer mentett meg más, a többinél valahogy...meggondoltam magam. A gondolatok zsonganak a fejemben, és egy szótól vagy érintéstől is hihetetlenül idegbeteggé tudok válni. Ilyenkor még saját magamat sem tudom elviselni. Munkahelyen illetve egyetemen persze ahogy tudom, tartom magam,de egyszer az egyik tanár egy apróbb dologgal meghozta az utolsó cseppet a pohárba, és akkor azt hittem, hogy törni, zúzni fogok, és mindenkinek nekimegyek. Szerencsés, hogy nem így történt.

Már olvasgattam mentális betegségekről, és a második gondolatjelnél felsorolt időszakomban a borderline tüneteit mutatom. Azonban egy borderline-nál egy napon belül kell váltakoznia a tüneteknek, ahogy olvastam, míg én 3 hét után most vagyok először rosszul.

(Még az elhagyástól való félelmem is megvan, pedig a barátom egyáltalán nem ad rá okot, hogy ettől tartsak. Amikor viszont felfelé megy a hullámvasút, egy főnyereménynek érzem magam, aki olyan érzelmet tud adni, amit más nem, de ha jön ez a letargiás időszakom... Akkor egy szerencsétlen, ronda, kövér sz*rként gondolok magamra, akihez maximum szánalomból szólnak hozzá egyáltalán.)

Tényleg, 3 hétig normális, boldog voltam, de tegnap megint elkapott.

Ennek is leírom az okát. Darázsfóbiám van, az tény, ezt nem lehet vitatni. Gyűlölöm ezeket a rovarokat, és már próbáltam ugyan leküzdeni a félelemet, pl. utána olvastam pontosan, hogy mikor csípnek, és mi a teendő akkor, ha megtörtént, képeket nézegettem róluk. Ez nem segített, tudván, hogy pontosan mit okoz mondjuk egy allergiás roham, vagy hogy legalább egy napig szenvedni kell a mérgével, most még jobban rettegek. Itt gyakorin láttam egy kérdést, ahogy a cicájához kért segítséget egy ember, akit feltehetőleg megcsípett egy darázs vagy egy méh. Végül elpusztult az állat. Na, onnantól kezdve sírtam, főleg hogy nekem is van egy kiskutyám, akit borzalmasan féltek.

Ennek előzménye, hogy tegnap mesélte barátom, hogy az öccsének a barátnőjét megcsípte egy darázs. Azóta nem bírom kiverni a fejemből, zsonganak a gondolatok a fejemben, és legszívesebben öngyilkos lennék, csak azért, hogy többé ne gondoljak semmire. Ezt nem bírom leküzdeni... Jobb lenne, ha időről-időre lehetne memóriát törölni, mint egy SD kártyán.

Igen, most a fóbiám kapcsán jött elő, de ha belekeveredek bármilyen gondolati útvesztőbe, onnan nem szabadulok egykönnyen. Volt olyan, hogy régebben légzésgyakorlatokat csináltam, és 15-20 percre sikerült lenyugodnom, aztán elég volt egy rossz mozdulat, és megint kijött belőlem az állat.

21/L