Mire utalnak ezek a tünetek?
Egy könyvben olvastam az alábbi tüneteket, amikor egy idős férfi felesége meghalt. Aztán az orvos barátja beszélt vele, közben figyelt a tünetekre:
Figyelt, hogy nem ismétli-e önmagát, s nem hagyja-e cserben az időérzéke és mindenekelőtt azt figyelte, nem beszél-e Normáról (a halott feleség) jelen időben.
És az igaz-e ha meghal egy hozzátartozónk akkor akkor az ember ösztönösen menekülni akar a helyről, ahol vele volt és hogy ez káros. Pl a ház amiben együtt éltek.
A könyvben lévő orvos szerint: rendkívül károsnak bizonyul, ha az ember lemond a megváltozott valósággal való szembenézésről.
a legokosabb, ha ott maradunk a helyszínen, és saját terepén birkózunk meg a fájdalommal, mindaddig, amíg emlékezéssé nem enyhül.
Ezek tényleg igazak?
Szerintem ez függ attól is, hogy milyen viszonyban volt a túlélő a meghalttal.
Ha jó volt, akkor épp hogy a megszokott helyen akar maradni. Kit érdekel a "megváltozott valóság"? Ha úgy érzi jobban magát valaki, hogy akár meg is terít minden evéshez a párjának, aki meghalt, miért ne? Vagy ha beszél is hozzá, és megkérdezi a véleményét dolgokról?
Inkább azt tartom teljesen meggondolatlannak, ha valaki a temetés napján összepakolja az eltemetett ruháit, és átrendezi a szekrényeket.
Emlékszem, hogy milyen jó volt a papa ruhái közé beülni a szekrénybe, és érezni az illatát. Még jó, hogy a mama meghagyott mindent a papa után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!